vál. és szerk. Hafner Zoltán
Vigilia esszék
Vigilia, 2009.
"A november 9-én 80. életévét betöltő Nobel-díjas írónkat, akit nemrég a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választottak, születésnapjára megjelenő új regénye (A végső kocsma) előtt rendhagyó kötettel lepték meg."
Tényleg rendhagyó. Bevezetésképpen egy válogatás fogadja az olvasót KI-esszéiből, majd interjúk az elmúlt 20 évből. (A születésnapi kötet összes nóvuma, hogy egyetlenegy ezekből még nem jelent meg sehol, ill. hogy összeszedték a többit mindenféle folyóiratból.)
Ezek viszont a nemrég adott szerencsétlen (sorsú) németországi interjúkkal szemben igencsak intelligensek és érdekfeszítőek – azért is, mert zömmel még a Nobel előtt készültek.
Egyik-másik szöveg komplett műelemzés a Sorstalansághoz, vagy egyéb művekhez. Mond sok kellemesen abszurdat (ebben rokon lelkek vagyunk): miszerint ő nem a holokauszt írója, neki semmi köze a zsidósághoz, és ha éppenséggel most nem is balkánozza le Ká-Európát, azért elhiszem neki, miért érzi jobban magát Berlinben. (Elkóborol történészi felségvizekre is, hogy pl. a nácizmus itt született a Monarchia romjain, stb, ő ezért sem érzi itt jól magát. Szerencséjére rögtön elnézést is kér, hogy ő nem történész, ő ezekről csak íróként… Ez szimpatikus. Én sem értek az irodalomhoz, mégis firkálok róla. Most szólok. Kár, hogy az őt citálók ezeket a mentegetőzéseket már nem idézik.
Sajna folyton hátra kell lapozni, hogy tudjad, épp milyen korban, mire "reflektálva" született az adott interjú – de ugyanígy teljesen jelöletlen a felvezető esszé-kollázs is. Szóval kissé trehány kötet, de azért hasznos.
Linkfal
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)