Különösebb visszhang nélkül jelent meg a kunszemű mesegyárostól:
Csukás István: Te mire gondolsz közben? szerelmes versek
Gesta, 2008
Igen, a Pom-pom és Gombócz Artúr apukája kiadta az élete során írt szerelmes, illetve erotikus verseket. Hmm, ennek fényében talán még átértékelődhet a Töf-töf elefánt c. gyermekvers-kötet is? :)
Néha Bella István szerelmes költészetére emlékeztetett, mármint a jobb versek, de a zöme (s most hadd éljek a Csukásra is jellemző szógyúrási szabadsággal) zömledékbe való: felvizezett, állott anyag, versfasírtnak jók... Sajnálom, mert ő amúgy nem csak egyike a legnagyobbnak, de Lázár Ervin távozása óta az utolsó élő klasszikusunk is, a maga kunos, kemény metszésű "álomvert-arcával" - ahogy ezt maga írja a Júliusi elégiában.
Vannak persze remek sorok, s néhány jó vers is akad. (A kötet néhány verse amúgy, köztük a címadó darab, online is megtalálható.) Szép képek pl. "A nyár a bőrömig hamusodik" (Vers az eltűnt szeretőkért c.), vagy: "szemedből foszforeszkál a szeretet" (Utolsó szép napunk emlékére c., de több versben is visszatérő kép)
Egyfajta unikumot is rejt a kötet (bár sajnos nem a Tesco-s árukapcsolásos módon), szerintem ő az egyetlen költő eleddig, aki azt a női bizonyost egy nádashoz (!) hasonlítja (Vajda János erre még nem gondolt...), itt ni: Július, július, nőnemű hónap
Egy erotikus eposz-félét is összehozott Gombócz Artúr apukája - már már csokiszerű anyagból -, ugyanis a Homályos folyosó c. nagyívű, többoldalas epikus versezet történetének (Y. nevű dolgozójára rágerjed az irodai nőkollektíva) fő helyszíne egy vállalati férfivécé - ahol beleolvashatunk a falfirkákba is. Maga a mű (khm) sz*r , de ezek a pár szavas, nyögvenyelősen született rímek megérik az ideidézésüket - még ha ezzel el is távolodunk a kötet szerelmes tematikájától. Pl.:
Se keze, se lába,
mégis mirregve-morrogva jön a világra.
vagy:
Isten ujja, isten ujja!
Hát a köröm hun van rúla?
...
Itt ülök a hideg kövön,
felfázik a retikülöm.
stb.
De vissza a komoly költészethez. Mert Y. nevű hősünk tul'képpen költeni jár e helyre: most is felrajzol egy, khm, 'Renault-jelet' az ajtóra és köréírja: Furcsa nép / a mongol, / mindig / arra gondol.
És ez, felebarátaim, szemben a fenti opuszokkal, már garantáltan Csukás-alkotás... (Bár szerintem a többi is.) Aztán Y. a szomszéd fülkéből rímbe szedett szexuális eligazást, afféle nő-karbantartó útmutatót kap egy kollégától:
"...Ne sisessünk, megvár az ösvény,
kutatgassunk lassan körözvén.
Jutalmul vár ránk szépen duzzadó,
puha tapintású harmatos bimbó.
Az ég küldi nekünk jutalmul azt,
lágyan simogatva hozzunk rá tavaszt.
Majd fusson át a nyárba, az őszbe
ujjunk a bimbóval fürgén kergetőzve,
s az édes ősz meghozza gyümölcsét,
övé az öröm, miénk a dicsőség!"
(és így tovább...)
- miközben a női szakasz meg róla pismeg-pusmog odaát...
Aztán Y.-t berendeli az igazgatónő... akinek a haja "selyemsátorként" borul Y. "cédrusa fölé"... Snitt. Pár irodával arrébb egy újonnan értekezett kolléganőt (aki Y.-ba szerelmes) "avat fel" annak férfi főnöke. Egy pornóíró veszett el a Pom-pom írójában! :)
Szerencsére jó, hogy elveszett - mindeddig: mert elég béna, ahogy a szexjeleneteket megírja, komolynak szánt sorai a témában kicsit is tájékozottak számára nevetségesnek, parodisztkusnak tűnnek (pl.: "megszorította gyűrűsen a benne pihenőt").
Aztán még pár vers az öregségről is, meg arról, hogy egyre kevesebb minden van közte és a Nap közt... és vége.
(1 kritika:
Ferencz Győző, Népszabadság)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)