Térey János: Asztalizene
Magvető, 2008
litera.hu + részletek , kello.hu , libri.hu , Aegon-díj'08 , kultura.hu: Sisso TJ-interjúja , TJ utószava a kötethez és az eladásról Sz. A.: drámaírók.hu , Csányi Sándor-interjú (Radnóti Színház) , hvg.hu , Szijártó Rita blogszerű valamije (zártkör.hu), + mancs 2008-05-22
Alapszitu: vastagbuXájúak felszínes dumálgatásai egy budai étteremben, ahol már szinte mki megvolt mkinek (bár a meleg lakberendező Krisztián hoppon marad). „Kilenc Nárcisz vértelenül is irgalmatlan csatája ez” – ezt ígéri a szerző az utószóban: "ígéri", mert a szemfüles olvasó csak a krimit nem kezdi hátulról, de minden mást muszáj… [ó hány könyvben van utószóként, ami tkp. előszó lenne]
Márai mellett mottója lehetne egyetlen sora: „Mindenki megvolt: mindenkinek.” Hogy milyen a stílusa a szereplőknek, átengedem a szót a nekik: Győzőről, a vendéglő tulajáról Delfin, a primadonna mondja: „Cinikus gyík", Delfinről (aki - ezt hangsúlyozzák eleget - szoprán, színésznő) Győző ezt mondja: „Szakmai elvárás, hogy hisztis legyen".
Háttér: a közelmúlt pesti utcai hadakozásaira utal vissza folyton folyvást, de egy sokkal nagyon kataklizmára: sok halottat emlegetnek, mintha már-már polgárháborús perióduson lenne túl a város. „Pest, ez a vérbő proletárvircsaft” áll szemben – ill. alatta – Budának, s a mottóban Márait idézi: „Budán lakni világnézet”, és szerencsére „Buda nem műveleti terület.” (Valóban.) És a barbár Pannóniát is megidézi a színpadi jelenben: egy februárban virágzó mandulafácskáról is szó esik. Ennyi. Elég unalmas szöveg. Színpadon már csak színészeken múlik.
(2008)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)