Zeller, Florian: Lehetetlen szeretők
[Les amants du n'importe quoi, 2003.] ford. Fekete Vali, Ráday Könyvesház 2007
kello.hu , fülszöveg , könyves.blog.hu , moly.hu
Tristannak, a fiatal jogásznak a szeretőség a „mellékfoglalkozása”. Zeller is épp e korban van (28), könnyen lehet, önéletrajzi kisregény... És filozofikus. Mert bár egyszerű megcsalási történet, de az ördög ugye a részletekben bujálkodik. Noha bőven akad kongóan közhelyes mondat (pl. A halál a figyelmetlenség pillanata), azért látszik, kijárt pár kreatív írás szemesztert a srác, jól keveri a szavak pakliját.
FZ harmadik (magyarul elsőként megjelent) könyvét dicséri a két eddigi ismertetés („igazi franciás kifinomultságról tanúskodó érzékenység”). Én annyira nem fogom.
Tristan a szerelmes karikatúrája, érzelmei a vágyott „hősszerelmesség” szánalmas másolatai csak. Rendszerszerűen megcsalja Amélie-t, aki ebbe belebetegszik, T. viszont nem tudja őt elhagyni, mert öncsonkításnak érezné. Plusz nőfaló: „élet-bulimiája” is akadályozza ebben. Ha nincs A., nem tudna kit megcsalni.
A kisregény második fele („szféra” – szerény a fejezetcím) Amélie hosszas, unalmas lelkizése. Legalább túl vagyunk a 100. oldalon. És az sem rázza már fel az olvasót, hogy Zeller néha odébb teszi a narráció statívját (mecsoda képzavar...), vagy inkább: több kamerával dolgozik, és poénból néha engedi láttatni a korábbi kameraállást is…
A végét pedig lelőni sem érdemes.
(2007)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)