Hazánk a fűzfapoéták paradicsoma, ahogy a mondás tartja: ha eldobsz egy féltéglát az utcán, biztosan egy költőt ütsz agyon vele. A baj az, hogy, mindannyian ki is adatják műveiket – amiket sújthatnának környezetvédelmi adóval (fa-, illetve papírpazarlás), de ha már kijött a nyomdából, felfoghatjuk őket paródiának is… Sárbogárdi Jolánokkal van tele az ország – most bemutatjuk egyiküket, egy férfiút, Hidasnémetiből:
Szilágyi László: Tányoki kis trakta
Hidasnémeti, 2007. ( Természetesen szerzői kiadás)
Költőnk a mindennapokat önti versbe, legyen a délutáni sziesztája, vagy egy hír a rádióból… A csúcs: amikor kóstolót hoz a szomszédasszony, vagy ő megy vendégségbe, versbe szedve a menüt. Szóba kerülnek a nemzetközi bulvárhírek, az adók, Kóka meg Gyurcsány, sőt Uj Péter is, egy dinnyefalatozás alkalmával. Horizontja tágabb, mint a mi olvasói elvárásunk… Ettől szép ez a kötet… J
„Annak sem fenékig tejfel az élete, / Kiben felburjánzik az élete. / Néked hitelesen elmondom, / Felülemelkedve kínzó lelki gondon.” - kezdődik a talán túlzottan (gond)terhelt prológus.
Tányok a korpusz említései szerint egy környékbeli nagyközség, a Gugli talán azért nem talált rá semmit, mert arrafelé minden offline rögvaló, nincs csatlakozás a nagyvilágba, csak a madzagos telefon. A térségben, utánanéztem, akad ugyan egy Pányok, meg számtalan más fura nevű ősi település, de nem jutottam megoldásra. Így legalább van valami rejtélyes a „költészetében”. Valamiféle autodidakta olvasottsággal is bír a szerzőnk, sőt, orvosi szakszavakat is használ, talán ő a falu nyugdíjas körzeti orvosa.
Tányokon gyakran vendégelik meg költőnket, innét a cím is. „Uzsonnára terít Bori néni drága, / Négyen vonulunk az étkező szobába. / Az együttlétünket búcsúzásnak szánom. / Rendben, de utána vacsorára várom. / Ínyenc meglepetés, bólogat ura, / Borral gyöngyözik az utolsó vacsora. / Tányoki kis trakta csak rím végét veti, / Barátságunk örök, fuvolázott Lety. / Ígéretet tettem, mikor csak tehetem, / Kedves családjukat mindig felkeresem. / Téma fogyásával tollam befagyasztom, / Bori néni főztjét örömmel fogyasztom.”
Legnagyobb képessége a múló pillanatok jégszobrászi képességű megdermesztése (szinte hallik, ahogy elcsöpög a mű): „Álmomban számban étvágy íz fogan. / Grenadirmarsra fentem a fogam. / Előttem termett, Ilonka hozta, / Szájba robbant a gránátoskocka. / Kéjjel legeltem, üres lett a tál. / Telefonhang szólt: most nagyot falál. / Álom elillant, istenit neki, / Éhen maradtam, jött csúnya Lety.”
Lety-t a szöveg alapján Tányok könyvtároskisasszonyának tippelem - aki ’nem is olyan csúnya’: „Lety pillantását elviszem magammal, / Mély tüzű szemével keresztrímet kavar.” Érezzük a múzsa pillantásának súlyát..?
„Lety” nem csak bájával bűvölte el poétánkat: „Vasárnapi alkony, s Lety szeme tiszta, / Öreg Pözsójával hazavitt Szucsinka. / Lety hiányában a szellemem halott, / Telefonon tartunk munkakapcsolatot.” Kinek nem sercegnek a foga közt az anyaföld morzsái, amikor ilyen veretes sorokat olvas?!
Természetesen patrióta is a szerelmetes költő: „Béla bácsi megkért, foglaljam ezt versbe, / A tányoki susztert a hon megismerje. / Olvasunk, tévézünk, rádiót hallgatunk, / Minden művészetre fogékonyak vagyunk.”
Nem bírok betelni az idézetekkel…
„Tányoki harangok megkondulnak délre, / Lety szemérmesen meghívott ebédre.” De másban éli ki magát – az asztalnál: „Lety már ismeri ágazó vágyaim, / Gasztronómiai nyálcsordításaim”
Még a zárszóból egy keveset:
„Hála néked Feri, Bírók szeme fénye, / Általad jött létre Nagy Tányok regénye. / Rímek sorfala közt békésen haladva / Készült el a vidám Tányoki kis trakta.”
Hmm, rímek sorfala?! Ti is arra gondoltok, valami kevésbé békésre, mint én…?
(2007)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)