[Inside China, 2007?]
fotó Henri Cartier-Bresson et al., bev. Jonathan Spence
Geographia, 2008
Hát érdekes nép ez a kínai. Nem esnek kétségbe, ha pl. a sivatag alig 200 km-re megközelíti a fővárost: helyette turistakomplexumokat húznak fel a homoktenger mellé, és sivatagi bobozással csalogatják oda a külföldit. Peking és a többi iparosodott nagyváros meg olyan mocskos, és egyben olyan high-tech az ország, hogy már a kilencvenes években mesterséges esőt varázsolnak elő az üres égből (fellövik az égbe a kínai H. Bóna Mártát?!) és így mosatják le az utcákat...
A fotóalbumban rövid szöveges összefoglalók vannak Kína (művelődés)történetéről, de az igazán beszédesek a képek. Madártávlatban látjuk a kontinensnyi virágmezők országát, és zuhanórepülésben zoomolunk rá a kínai nagycsalád ebéd utáni, maradékokkal és mosatlannal teli asztalára, vagy testközelből pillantunk be az ipari rabszolgasorba születettek mindennapjaiba.
A komcsi egypártrendszert és diktatúrát a kapitalizmussal zseniálisan ötvöző ország díszvendég lesz a közelgő
könyvfesztiválon, és legalább félszáz kötet jelenik meg róluk/tőlük - talán az albumok a legígéretesebbek közülük.
(2007)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)