Nádasdy Ádám: Az az íz
versek, 2005-2007
Magvető, 2007
„A szöveg maga nem attól költői, hogy szebb szavakat használok, hanem hogy sűrűbbre van megszőve.”
Két év 55 verse, 5 évszakba csomagolva (ez nem elírás), és kb. az 5. verseskötete (nehéz ezt nála összeszámolni). Ennyit a számokról - a 'kollégák' mind csúnyán belebonyolódtak, feleslegesen. A tartalomban u.is az 5 fejezet = 5 évszak, ezt mi sem értjük, ugorjunk.
Másképp olvassuk a költőt, miután nyilvánosan coming outol a tévében, másságáról, és jogos ez a belénk ivódott előfeltevés: mert ha őt olvasva nem jutna az eszünkbe a híres nyelvész professzor homoszexualitása, csak - khm... - meredek fantáziával jönnénk rá, miről is szólnak a kötetnyitó versek: aktusok ezek, férfiszerelmekkel. (Hullámvasút, Adatátvitel - link) (Meg a többi. És talán a „megmutatkozásról” szól a Maradni, maradni c. vers is.)
Persze nem ebből áll a kötet, ahogy fülszövegében maga a költő vallja, alanyi költészet ez, annak is az objektívabb fajtájából: egy hmm… korosodó 'klapec nyöszörgései'. - Itt muszáj utalnom a Gondolat volt címűre, ahol is ’Parmezán’ lesz az ő képzeletbeli nickje, mert „kemény” és „sürgősen várja reszelőjét”. Az ezután követekző versből pedig idézni sem merek… (Az alkatrész c.)
A történelem a lábai közt... oops :-) alatt sarjad: gyerekként még az épülő Horthy hídra lépés is egy vers csírája lett (Budai hídfő). Gyermekkora úgy vonul át a verssorok árkaiban, mint suhanó madár árnyéka a barázdákon, egyszerre néz le a magasból és ugyanakkor szorosan hozzá is tapad, ölelve a hullámzó vonalakat. Pontosan és lényeglátón. Még a nála három X-szel fiatalabb kritizátornak is visszarémlik a szocializmus „sok kis zsugorisága.” (Szállodában, családilag)
A fenti madaras kép bennem született az olvasás során, később, a kötet végéhez érkezve láttam, hogy ezt ő is megírja, majdnem ugyanígy…(Átkelés c.) Meg-megáll a tekintete az elmúlt dolgokon - „Ezt akkor még nem tudja az ember, és lehet, hogy inkább bambaságnak tűnik, miközben mások már tovább gondolkoznak, ő még mindig egy pontra néz. … Valahogyan tényleg úgy rá tudtam zoomolni dolgokra, és akkor csak az volt, és észre sem vettem, hogy egyébként mi történik.” – mondja később erről a révedő állapotról egy interjúban.
Versnyelve puritán, de szóképei szárnyalnak. Érzelmeit anyagszerűsíti: "loccsan a türelme",
amit feliszik a por… Máskor brutálisan nyers. Emiatt is támadhat az az érzés az olvasóban, hogy túl vegyes.
A nipp-ben szülei csalódott tekintetével magára néz vissza? „Na persze, mindenki szeretné, hogy a fia ne áldozat legyen, hanem veszély.” És éppen ahol a lepedő maga is megjelenik a színen, na az szól a z e m b e r r ő l, semmi szex, illetve az is csak kellék: a Hézagos tudás c. versét ide is idézném teljes egészében, mindenféle linkeskedés nélkül, csakhogy épp ez nincs kint a neten, gépírónőm meg nincs. Ezért csak részletek jönnek belőle: „A tanulást óvatosan vettem, / hogy semmit ne tanuljak meg teljesen, / maradjon saját gondolatom, / ne legyek naprakész, kerek szakember, / ne színvonalas vidéki professzor. /…/ A tanulás kockázata az ok, / párkeresés az, sötét, esti parkban: / csak otthon derül ki, hogy kit találtam.” Persze, ha ideidézhettem volna, akkor lett volna értelme idecitálni az erre reflektáló riportbéli mondatát is: „Utólag teszek úgy, mintha ez egy tudatosan megválasztott életstratégia lett volna.”
Méltó befejezés nincs, ahogy a kötetben, pláne az életben sincs. Keserű az az íz.
*
Kririkák, riportok:
Györe Gabriella, litera.hu
Sárközy Bence szerk. fülszövege
Forgách András, kultura.hu
Krementz ?, KönyvesBlog
Friderikusz vendégeként, ATV
Népszava, riport
(2007)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)