Tisza Kata (1980): Magyar pszicho
Alexandra, 2007
Jujj... Egyre gyengébbeket produkál Tisza, pedig nem indult épp a Helikon platójáról... (pedig az Erdélyben is van... volt) Első köteteire még 3/4-eket kapott tőlem, ha jól emléxem, másképpen fogalmazva: még nem voltak teljesen reménytelenek a munkái...
Most már azok, és ezt tiszta szívből sajnálom. Csau'-ról és Erdélyről nem szabadna ilyen gyengén írni. És az nem irodalom, hogy összegereblyézzük félszáz ismerősünk élettörténetét, összetűzzük pár léha gondolatférccel, és ostobán belehabarjuk a "regénybe" minden erdélyi, női és bölcsész frusztráltságunkat. Azért az idézőjel, mert regény helyett inkább olyan memoár, amiben az én-szókat TK kicserélte "a festőnő"-re.
Önéletrajzi regényszaga van kb. 99%-ban, és ez a trükközés az alteregóvel elég béna lett. Mikor pedig magát ajnározza: "Klára, a festőnő" egy TK nevű írónőt olvas! (161. o.) Máshol ezt írja: "...sikerre ítéltetett. ...Hangja van, tehetsége, zsenialitása." Jáááájjj! Ld. 82-83. o.) Vannak persze fasza részei (már a könyvnek...), pl. ahogy lealáz egy pasit, aki csak úgy le akarja venni a lábáról. Ez a rész (81-87. o.) minden beképzelt macsónak ajánlott. Ahogy az Erdélyből csak skanzent csinálók olvassák el a regénybeli Kovi (nem a pornós...!) esetét (92-93. .o)
Amúgy meg nagyon elkelne Katának egy igazi lektor. Bár ahhoz valami irodalmat is kéne már produkálnia. Egy lektűrhöz manapság nem is jár olvasószerk., de minek is?!
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)