Cartaphilus, 2007
libri.hu , Irédy Dénes blogja , noirlog , moly
A Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal szerzője reneszánszát éli, csak idén három hazai kiadó is fantáziát látott a hatvanas évek fenegyerekében. A kávén túlmutató serkentőszerek témájától nem idegenkedő kiadó a kultikus The electric kool-aid acid test-et választotta (1967), amely röviden: pszichedelírium, egy tarkára pingált iskolabusszal Amerikán át.
Élményszerűen, de dokumentarista hitelességgel írja le egy permanensen betépett, „besavazott” hippibanda útját Kaliforniától New York-ig, akik nyílt „tekeredj rá” kampányt folytatnak az LSD és a marihuána mellett (előbbi ’66-ig nem tiltott szer). És most a recenzens is kóstoltat, hogy lássuk, mit jelent a fülszövegben ígért „hisztérikus realizmus”:
„Egyszer csak rajtam volt még egy bőr, ami villámból volt, elektromosság, mint egy elektromos öltöny, és tudtam, hogy mind képesek vagyunk szuperhősökké változni, hogy vagy szuperhősök leszünk, vagy semmi.”
Főszerepben a gombamód szaporodó hippikommunák egyike, a „Kópék”, s élén az óvadékkal éppen szabadult író, Ken Kesey. Aki, illúzióink ne legyenek, a Száll a kakukk… írása közben pszichiátriai ápolóként betegeket csak azért küldött elektrosokkra, hogy felhasználhassa a látottakat...
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)