Gondolkodás Közép-Európáról
noran, 2004
“A kelet-európai értelmiség lelkibetegsége,
hogy mindent a maga megnyomottságának meleg zugolyából néz.”
(Az autonómia kísértése c.)
Kilenc korábbi kötetből válogatott esszék, előadások (1979-2003) az európai együttélésről: Közép- ill.- Kelet-Európa, Balkán, az uniós bővülés, a globális sakkjátszma, Európa kibővülése Eurázsiává – ld. a szakszerűbb Szűcs Jenő: Vázlat… tanulmányát. A színvonal teljesen egyenetlen, tkp. lineárisan, a jelen felé közeledve zuhan: a szamizdatos évek értelemtől csillogó, szabatos, aranyveretű filozófikus elmélkedései csapnak át igen gyorsan a rendszerváltás éveiben felszínes, rettenetesen naív – vagy hazug (?!) – vergődésekké.
Így pl. Az embernek kell egy filozófia c. esszé remek (Korábbi lelőhelyei: Hitel 1988 és az Európa köldökén c. kötet). A többiről alább. Sok mindenre tanú ez a könyv, főleg az írástudók árul(kod)ására, hiszen míg 1989 körül azért emelt szót, hogy az eu.-i integráció ’ne legyen vallás’, hiszen ’a túl sok magabiztossá biztosan butít’- mondja -, ezzel szemben később kik is nyilváníttatták szalonképtelennek azokat, akik hazánk uniós népszavazásakor kritikus hangot mertek megütni? Kik miatt lett csak az euroszkepticizmus szó is egyenesen pejoratívvá, billoggá? bizony, emberünk is ebből a holdudvarból ösztöndíjazódott… A “nemzeti eszme” itt az ördög maga, a parttalan szubjektívizmussal (a fontos, de elcsépelt ’egyéni méltósággal’) szemben – s miközben maga is tisztában van vele, mert kitetszik, mintha valamikor még így tudta volna, (az ő megfogalmazásában): a “nemzeti eszme” önmagában nem gyilkos, nem kirekesztő, sőt építő erő, és csakis és kizárólag felbújtás, uszítás nyomán mártja a kezét vérbe. Minduntalan a kollektív éthosza lesz nála a bűnös: az áldozatot teszi meg bűnbakká. Ölég perverz.
De nem pusztán becses írónk hibája ez: ősi "ballib" téveszme (vagyis jól plántált hazugság) ez, egyike a legerősebb gyökérzetűeknek. És micsoda gazdaállatokba, nagy gondolkodók, írók agyába fészkelte be magát ez a vírus… Ahogy halványul a gondolatok fénye a kötetben, úgy erősödik az érzés: nem valamiért, inkább valami ellen készültek. Durva történelem-félreértelmezések üvöltenek ki a sorokból: pl. azt állítja egyetlen mondaton belül, hogy a 1.: ’Horthy-rendszer egymillió halálba került’ (meg sem említi a szomszédban a náci birodalmat = elhallgat, torzít), 2.: íróemberként nem teszi “ ”-be a korai: a leggyilkosabb Kádár-évekről szólva a ’hőskor’ szót, 3.: nála a szoc. rendszer nem összeomlott, becsődölt, hanem csak “elfáradt”, 4.: ő maga kezdi el összeveti az áldozatok számát: egymillió a Horthy-r. halálstatisztikája, a Kádár-korszaké ezres nagyságrendű: namármost éppen a ballib körök szoktak fintorogni, ha a kommunizmus még mélyebb tömegsírját emlegetik a nácik áldozataival szemben. (Ráadásul , összességében éppen a baloldali eszmeelfajzás volt a gyilkosabb világtörténelmi szinten – a módszerek viszont félelmetesen hasonlítottak.)
No de ebbe ne menjünk bele, ijesztő a téma is és a vitára provokáló ál-értelmiségi naivitás-hazugság is. Naná hogy a Károly-díjjal a nyakában “az első európainak” nevezi Nagy Károlyt – bár nála többet háborúzó uralkodó kevés volt… – és überhülye a német közönség is: őseik tömeges lekaszabolása tehát pol. korrekt...? De a mélypont csak most jön: “..Nagy Károly nevéhez kapcsolódó szimbolika – mondja – a hegemóniáért folyó német-francia versengés civilizált szintre való lefokozása…” (?!?!) Ez már nem tudatlanság: ez gáz (persze nem K.Gy. az első, aki az unió ősatyjává teszi Charlemagne-t). A nyugati demokráciákban – újfajta Panglossként – a lehető világok legjobbikát látja. Persze nála Jugoszláviát is - mint eredendő ok! - a soviniszmus marta cafatokra … nála szót sem érdemel a fegyverexportok politikusoknak lecseppenő jutaléka, sem az újjáépítés sok zsíros falatja… A mögöttes dolgok nem zavarják éleslátást. Mintha a történelem az lenne, amit a híradókban látunk... Szánalmas szobatudóskodás. Értelmiségi szervilizmusában idáig megy: “Olykor úgy látszik, hogy az Amerika-ellenesség az antiszemitizmus új válfaja…” (in Világ demokráciái, ne vesszetek össze! c. írásból - édes a cím is, nem?)
És végül íme pár gondolat a kötetből, amelyek ezek után kapnak bizonyos bukét:
“Szakmám az emlékezet gyakorlása.” (in Az embernek kell egy filozófia)
“A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek is.” (uo.)
(2005)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)