"Egyszerűen nem értem, hogy mi ütött a németekbe, hogy a huszadik század közepén így viselkednek!"
[Nefes nefese, 2002.] ford. Máté György
Jószöveg Műhely, 2010.
török irodalom, regény
A regény majdnem felének elolvasása után alássan jelentem: Hogy a tök lila bikatökéért véli úgy valaki, hogy ha felcsapja a történelemkönyvet bármely izgalmasabb fejezeténél - adott esetben a második világháborúnál, és összekever egy kis zsidómentést Törökország diplomáciai küszködéseivel, meg persze a szerelmi szálat, mondani sem kell - abból feltétlenül regény, egyáltalán: irodalom lesz?
A huszadik század derekának vérzivataros Európája - a korabeli Isztambul, Párizs, Marseille, Lyon, Berlin, Kairó és Ankara - adja a díszletet a török írónő regényéhez, amely egy szerelem romantikus-tragikus története. A két főszereplő - a török arisztokrácia krémjébe tartozó, gyönyörű szőkeség, Selva és a híres zsidó orvosdinasztia legifjabb tagja, Rafael Alfandari - egy amatőr színházi előadás szereplőiként szeretnek egymásba. Románcukból hamarosan komoly kapcsolat, majd házasság lesz - a szülők szenvedélyes tiltakozása és kitagadásuk ellenére. A fiatal házasok úgy döntenek, hogy Párizsban kísérelnek meg új életet, de a sors nem fogadja kegyeibe őket: épp hogy megtalálják helyüket Franciaországban, kitör a második világháború, s nemsokára már a náciktól kell rettegniük. A segítség váratlan helyről érkezik: a szülőhazájukból, ahonnan mindenre elszánt és felkészült török diplomaták érkeznek titokban, hogy megmentsék az Európában rekedt zsidókat...
(kello.hu)
Tucatkönyv tucatolvasóknak, akik már egy közhelyes mondatba beleborzonganak. Kb. olyan szinten megregényesített török történelem ez, mint amilyenen Méhes György szerelmes regényei a magyar 20. századról és Erdélyről. A háttérben húsbavágóan fontos történések, de olyan szinten elgagyogva, hogy attól sikítasz és nem a deportálásoktól.
Ilyen ízes mondatok akadnak benne bőséggel, csak példa, szinte találomra:
-Uraim, vigyáznunk kell, hogy rá ne lépjünk a Gestapo tyúkszemére, mégsem szabad a háborúból fakadó kényszerűség okán elfelejtkeznünk az emberisességről - mondta fiatalabb munkatársainak. (...) Egyszerűen nem értem, hogy mi ütütt a németekbe, hogy a huszadik század közepén így viselkednek!
Ja, és még azt is sikerült elérnie, hogy unalmas legyen egy világháború.
Rokon könyek - témájuk szerint:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)