Szélinger Balázs, Tóth Marcell: Küzdelem Magyarországért - harcok hazai földön
2010.
Szalay Kv., 2009
[négy besült akna]
Ez sem reci, csupán afféle emlékeztető magamnak - ill. pár érdekesebb, fontosabb adat ezekről a rettenetes évekről. (Az album remek fotói helyett - zömmel - a fortepan oldalairól vettem az illusztrációkat.)
Mo. első harci cselekménye a II. vh.-ban: Kárpátalja megszállásakor, 1939 márc.
Első halottunk: 1941. ápr. 11., már Jugoszlávia magyar megtámadásánank napján. (Ném. már ápr. 6-án megtámadta.)
Első bombázott városunk: Szeged, u.ekkor (a Jug. légierő által - a magyar mozgósítás után, de még a támadásunk előtt.)
Győrben teljes Messerscmhittek is készültek (a M. Bf 109 típus), ezekből kapott a magyar légierő is. Legsikeresebb pilótánk Vitéz Szentgyörgyi Dezső volt, akiből később a - mondhatni - kötelező komcsi börtönt megjárva Malév-pilóta lett...
Első, régi határainkon túlnyúló hadműveletünk: bombázások Galíciában, Kassa - rejtélyes - bombázásának (1941.jún.26.) másnapján.
Szerzőink Kassa legvalószínbűbb okaként eltévedt szovjet repülőkről írnak. Ha ezzel nem számolunk, az első szovjet támadás hazánk ellen a levegőből Bp.-Kőrösmező között történt: három Rata sorozott meg egy gyorsvonatot, ugyanezen napon. A főváros első szovjet bombázása: 1942. szept. 4-5-e éjjelén (amerikai hadisegélyből kapott gépekkel).
A kötet nem nagyon beszél a németek mellett megszálló szerepet betöltő magyar csapatrészek esetenként kegyetlen, vérengző magatartásáról (lásd Ungváry Krisztián, 2010), csak "a vártnál keményebb harcokat" említ a parizánokkal. (p10-)
1943. augusztusában Kállay titokban megígéri a Nyugatnak: nem lövünk amerikai-angol gépekre. Ám Teherán ezt is felülírja. Budapest és környékének első "nyugati" bombázása: 1944. ápr. 3. (Kb. ezer civil áldozattal. A fő célpontok Szigetszentmiklós és a Ferencváros hadiüzemei voltak.)
A hírhedt Don-folyamszakasz: elérése: 1942. júl., feladása: 1943. jan.-ápr. A II. hadtest emberveszteságe: 50 ezer halott, 50 ezer sérült, 30 ezer hadifogoly. Anyagi veszteség: 80%. Az utolsó harcoló magyar egységek hazatérésée Szu-ból 1944. márc.
1944. nyarára már 950 ezresre duzzadt a M. Kir. Honv. létszáma.
1944. aug. 25.: az első betörés a magyar területekre (még nem Vörös Hads.: hanem a románoké), Marosvásárhely mellett.
A Vörös H. által elsőnek elfoglalt magyar település Sósmező az Ojtozi-szorosnál: aug. 27.
Egy frontélmény Erdélyből: "Igen kellemetlen volt, hogy a románok ugyanolyan [német] harckocsival voltak felszerelve, mint mi" (egy m. páncélos hadnagy) - p18.
1944. szept.: Koszorús Ferenc hadosztálypk. bravúrja Pénzepusztánál: 0-23 a tankveszteség a VörösH kárára... (Persze ez nagyon nem volt jellemző a későbbiekben.)
Szept. 23: Battonya... 26.: Makó.
Nagyváradnál egy sikeres magyar manőver után a szovjet és román csapatok órákig lövik egymást, abban a hitben, hogy ellenséggel állnak szemben... (1944.okt.)
1944. október 11: Szeged, 20.: Debrecen, 21.: Nyíregyháza kerül SzU kézre. Utóbbit a németek 5 nap múlva visszafoglalják, de szilveszterre újra a szovjeteké.
Csak az alföldi csatákban félezer tank semmisül meg - marad hátra a vasgyűjtőknek...
1944. december 23.: elesik Székesfehérvár, 26.: Esztergom is, bezárul a gyűrű Bp. körül.
A tavaszi ellencsapásra Hitler az Ardennekben elbukott, de joggal hírhedt 6. SS-páncéloshadsereget vetette be a Dunántúlon - titokban, de a Vörös H. felkészült rá. Ez a márciusi, Erdei ördögnek elnevezett ("Waldteufel") ellentámadás lett a Wehrmacht utolsó nagy - sikertelen - offenzívája.
Mindkét oldalon kb. félezer tank ill. 300 és 400 ezer katona küzdött. A kezdeti német sikerekre azért jellemező, hogy a berezelt Tolbuhin vissza akarta költöztetni vezérkarát a Duna-Tisza közére, de Sztalin megtiltotta... Az is jellemző, hogy bár a németek a Dunáig sem jutottak el, Szálasi - vízióiban - már a Dnyszter felé tört előre... A németekre meg az jellemző: a már említett elit SS-sereg alig menekül meg Székesfehérvárnál, ezért Himmler lefokozza őket... (ún. kardcsíkparancs).
1945. ápr.1-re már Sopron is SzU kézen. Utolsó harcok Mo területén: nem Nemesmedves (ápr.4.) hanem a Pinkamindszent melletti majorok, ápr.12.
Mo. embervesztesége a 2. vh.-ban: kb. 1 M fő, ebből 350 e katona. A szovjet hadifogságba került 600 ezer magyar katonából is odaveszett kb 150e a körülmények (Gulag) miatt.
*
Rokon/még ajánlott könyvek:
Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj : Gyimesi-szoros, 1944
Varga Éva Mária: Magyarok szovjet hadifogságban (1941-1956) az oroszországi levéltári források tükrében
Óbuda ostroma, 1944-1945, főszerk. Balázs Sándor
Szmetana György: "...talán még öt perc az élet..." - a Magyar Királyi Görgey Arthúr 13. Gyalogezred a keleti hadszíntéren
Szabó Péter: A keleti hadszíntér és Magyarország, 1943-1945
Barcy Zoltán: A Magyar Királyi Honvédség légvédelme, 1920-1945
Bognár Zalán: Magyarok hadifogságban Magyarországon - hadifogoly-gyűjtőtáborok Magyarországon, 1944-1945
Kovács Zoltán András: A Szálasi-kormány belügyminisztériuma - rendvédelem, állambiztonság, közigazgatás a nyilas korszakban
Veress D. Csaba: Magyarország hadikrónikája, 1944-1945
Török Benjámin: Háborús emlékek - magyar bombázók és csatarepülők a II. világháborúban 1940-1945 között
Szombat Tamás: Magyarország a II. világháborúban
Kasuba István: "Felettünk lángol az ég!" - interjúk a második világháborúról
Lagzi István: "A magyar - román zöld határon át kísértünk sok lengyelt" - "a lengyel hadsereg fővezére, Rydz-Śmigły marsall Magyarországon van" - a német megszállók által üldözött lengyel menekültek Romániába menekítése Szeged - Makó környékén 1944 tavaszán
Vécsey Aurél: Magyar tragédia: a Don-kanyar
Requiem egy tábornokért - Legeza János élete, doni naplója és más feljegyzései
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma
A Don partjáig és vissza - emlékek és fényképek a magyar királyi 2. hadsereg 1942-1943. évi hadműveleteiről
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)