Alapos, tanulságos (már akinek), és nincsenek tabuk: az elhunyt Tollerről megtudhatjuk, mekkora egy pofátlan, irgalmatlan Csákmáté volt, hogy miként zajlanak a pályázatkiírások (mindig sejtettem, hogy az a lényeg, ki állítja össze ezek zsűrijeit…)
...
Sajnos nem volt időm befejezni, de ameddig eljutottam, a legnagyobbat azon a paradoxonon „röhögtem” – kínomban – , hogy amikor a forma kedvéért nemzetközivé bővítették azt a zsűrit, amelyik „kiválasztotta” a hazai indulókból Pécset (végül is ráböktek, de ha nem jól sült volna el a dolog, őket simán felülbírálhatta volna Gyurcsány, aki azért tartozott ezzel Tollernak, mert a nagy szoci földrengéskor Baranya tartotta meg őt a pixisben), na és a külföldi tagok közt akadt egy "korrupciókutató"…
És persze tömérdek sok részlet Pécsről: a bürokrácia vízfejéről, ami gömböcként nyelte el a civil pályázatíró stábokat, milyen beruházások miért és hogy maradtak abba vagy sikerültek félre, stb stb.
Rejtő humora sehol sincs az élet dramaturgjához képest.
Somlyódy Nóra
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)