[Kovács Gábor Imre] Sceurpien: Szörpi
Novellák minden ízben
Nos, Szörpi barátunk (a molyról) egy lelkes, csapongó grafomán, azt már csak azért nem merem mondani, hogy majd kinövi, mert már most is szép darab, závadai termetű pennahajder.
Kicsapongásait, meglepő módon, éppen akkor vallotta be, amikor mellette ült Batus a könyvbemutatón (a Bútorszalonban), ezek persze csak íróasztalon való hempergőzések, senki ne gondoljon holmi felnőtt tartalomra. Kedvenc póza a rövidpróza, mert azt hamar befejezheti (jaj! Szörpi, ilyet, hogy befejezni, egy igazi író soha nem mond!), s máris csaphat bele a következő lecsóba… És ugyanezért nem szereti a regényt (írni).
Elmondása szerint több ilyen nagyobb lélegzetű kezdeményezése is van a kukában, de hát abba bele kell költözni, az hűséget követel, ott aztán nincsenek légyottok a felröppenő gondolatokkal, kószálás velük késő estig mindenfelé, abban nem lehet csapongani… Márpedig ráférne Szörpire némi fegyelem (@Batus! Mit tudsz tenni az ügy érdekében?!), mert ötletei vannak, jók is, de aztán táncra megkergül, mint egy túlnyomásos szódásszifon egy ódon restiben, ahol így egybefröccsenek a szörpök, és lehet, hogy jóízű a kökényszirup az epermagokkal a fogak közt, de az egészen még szöszmötölni kellet volna hátul a raktárhelyiségben, mielőtt „feladjuk” a pultra…
Szörpi ötletei közt frissek és energikusak is vannak, de inkább csak szójáték szintjén (pl. „mobiltelefonfülke” – amiért keblemre, Szörpi!), a fantázia már nem szövi át a történetvezetést, nincsenek meg rajtuk a csiszolások és az írói seggelések nyomai (igenis, az kell! az a lényeg!), egyből kifolyt tinta pixelzuhatagnak tűnnek, még a talán leginkább tetsző, a robotok karácsonyi ajándékairól szóló szöveg is inkább csak egy vázlat, ötletbörze, mintsem kész írásmű – pedig alapjában ötletes.
És már majdnem letettem a kötetet, amikor a szövegekben újra és újra előcuppant a könny szó… Ezek a novellák kevésbé gördülékenyek még egy szomorú könnycseppnél is… Amiket erősebbnek éreztem, azok a parodisztikusabb sci-fi elemek voltak. A könny szót csak akkor engedném leírni neki a jövőben, ha azzal robotok lepik meg egymást, afféle vizuális szenzor-síkosító gyanánt…
Ha megvan a kényszer, és nem apad a munkakedv, akkor még sokat kell írni, de a fióknak, ott ülepíteni (sőt, bocsánat, deríteni), és akkor még bármi lehet.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)