Karol D. Horváth: Karol D. Horváth
[Karol D. Horváth, 2005] ford. Garajszki Margit
JAK, L'Harmattan, 2010
szlovák / kortárs / elbeszélések
[három és fél zombi atyafi]
Szörnyen sivár életek tablója ez a novelláskötet, Bukowski nyomorultja jutott eszembe, aki az itt felskiccelt balekokhoz képest egy sétapálcás, fütyörésző chaplini figura, annyira elesettek Horvath alakjai. Az olvasó, ha nem venné igénybe teljes fantáziáját a szerző abszurd világa, akár csodálkozhatna is azon, mire fel ez a szabados nyelvezet, ha nincs is tartalom, amit lefessen, pedig kell, Brueghel képei is színpompásak, a pokol sem monokróm hely, csak színvakokkal van teli.
„Silvia annyira szép, hogy Jozef még nem mert önkielégíteni úgy, hogy közben őt képzelte volna maga elé.
(Nemezis)
Ahogy a fülszöveg is utal rá, nem zárjuk a szívünkbe ügyefogyottjait, még szánalomból sem, megérdemlik végzetüket, ha már egyszer éppen a farkukba vezetik a villámot vagy éppen felnőtt korukig bepisilnek anyjuk rikácsolásától. Vagy felnőttkorukban találkoznak úgy nővel először:
„Gyönyörű minimalista kompozíció furulyára és brácsára. Meg sem moccantam. Majd (Lydia) felállt, és gyönyörű négyes ütemben felhajtotta a szoknyáját, félretolta a bugyija fehér csíkját, közvetlenül fölém állt, és hirtelen ráült a faszomra. Mozogni kezdett. Először négynegyedes, majd hétnegyedes, a végén pedig kétnegyedes ütemben. Az adagiot meastoso követte, egy pillantra kipróbálta az allegrót és a con moltót, míg el nem jutott a vivacén át a pretissimóhoz."
(Abszolút hallás)
„Az a hír járja, hogy Marilyn minden klónja frigid.”
(Elbeszélés)
Na persze nem annyira fekete világ ez, de szürreálias, fekete-piszkosszürke komédia, a harmadik novellánál már nevetünk a szerencsétleneken, minden gátlás nélkül, nyugodtan röhögjük ki őket, olyan viccesek, de tényleg, még az is, ahogy a holló egyiküknek kieszi a szemét az okuláréján át is, vagy ahogy másikuk rútul belehal betörő-hobbijába. Vagy ott a költő, aki béna, hogy végezzen magával, mert az utolsó pillanat mindig megihleti, márpedig ő egy ekkora költőt nem vehet el az emberiségtől... Persze azért sikerül.
Mondjuk akad teljesen semmilyen darab is, vagy simán béna, elég vegyes így ez a vékony kis kötet, összegezve, ha csak egy boltban olvasol bele, vagy ott tervezed befejezni is, az első felét ajánlom.
„...bármikor képes volt Jézusról beszélni a diákoknak. Mikor az emlékezete cserbenhagyta, a Leninről szóló történetek kisegítették.”
(Mire lenne naaagy szükséged?)
Szerzőnk nagy médiahacker egyébként, nagy tót atyafi kurafi, volt már minden, juhász és valóságshow-rendező is, s kicsit sem szerénytelen, másképp: magának való író, akit csak hasonszőrű olvasók érdemelnek ki. (Remek utószó olvasható róla Németh Zoltán tollából.)
„- A picsába - mondta Jaroslav Skurla.
Vele szemben a tejfehér égbolton egyszerre három nap kelt fel. Kék, piros és zöld.
- Ez már a vég – mondta Skurla.
Az volt.”
(A végállomáson)
Mások írták:
"Idióta, perverz, Darwin-díjat érdemlő figurák gyűjteménye. ...azt is mondhatnám, a könyv a South Park közép-európai, írott változata"
prae/Nagy Márta
"Horváth látlelete a világról olyan, mint a novellákban időnként visszatérő hányás. Azt sejteti, hogy a marginalizálódó szellem árnyékában és a műveltség hiányában még a túlélés is meddő, felesleges, sőt: értelmetlen.
A szerző mindezt iróniával, szarkazmussal fogalmazza meg, s e szándékát alátámasztja stílusa hányavetiségével."
olvassbele/Gágyor Péter
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)