Norman Mailer: A bokszmeccs - Muhammad Ali - George Foreman, Kinshasa, 1974. október 30.
[The fight, 1975] ford. Barabás András
Cartaphilus, 2009.
[öt gyomros, K.O.-val]
Döbbenetes lélektani napló két olyan emberről, akikről minden az eszünkbe jut, de a lélek utoljára. Azt is lenyűgözi majd ez a próza, akit eddig netán undorított a boksz mint olyan (hülyére vert agyú, izzadt, mázsás macsók ütik le egymás szemhéját) – hát most megtudja, hogy a boksz tánc, művészet, gyilkos balett, agymunka – már persze ha a hasfalad is készen áll arra, hogy két légkalapács szegecselje tele vörös foltokkal 45 percen át – mint esetünkben Foreman két oszlopnyi karja Aliét.
(via pikoimages.tumblr.com)
De Foreman nem használta eléggé a fejét, ezért vesztett, pedig még Ali drukkerei is aggódtak, és velük együtt mi, olvasók is, annyira jobb formában volt a meccs előtt Foreman… És nem véletlen, hogy Ali arcán csak egy kis horzsolás volt a sok halálmenet végén, Foremané inkább egy hamburgerpogácsához hasonlított - miközben sokkal többet ütött Foreman.
"Ha létezett valaha is olyan ökölvívó, aki meg tudta mutatni, hogy a boksz a huszadik század egyik művészeti ága, az csakis Ali."
Bokszoló- és Zaire Kongó-riportjaira is érvényes Ali edzőjének szlogenje: „röppen, mint a pillangó, és döf, mint a darázs”. Magához ölel ez a próza, mint egy bokszoló az ellenfelét, megható és felemelő, pedig Mobutu véres diktatúrája nem egy fenséges látvány a háttérben, de Mailer itt valami nagyszerűt, csodásat alkotott. Nem csak Afrikáról, a feketékről, a bokszról - megfoghatatlan. Mint az öreg halász zsákmánya (ír is Hemingwayről) - de mindig megéri a harc.
És: ellenállhatatlan vágyam kerekedett, hogy most azonnal végigolvassam az összes Norman Mailert.
Norman – aki egyébként E/3.-ban beszél magáról – megérdemelte azt az 1000000 $-t. Ahogy Aliék is a bruttó ötöt…
Videókollázs az évszázad meccséről (Fehér nadrágban Ali):
...és még egy kép, amit Lobó választott a posztomhoz a freeblog ajánlójában - tisztelgésül Ali előtt:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)