- avagy a jóhiszemű elkúrók
Ács Margit: Kontárok ideje
Helikon, 2011
magyar/kortárs/novella/kisregény
[négy krumplis pogácsa]
"Ács Margit (...) Egy félelmetesnek tűnő betegség kapcsán érezte meg, hogy mennyire nyomasztja, talán úgy kell elmúlnia a világból, hogy nem adja át a rendszerváltás időszakában összegyűjtött (keserű) tapasztalatokat, melyek megírásához két évtizeden át kereste a nyelvet és az időt." (prae.hu)
Ács Margit elég ismeretlen lehet a szélesebb (nem szakmai) olvasóközönség előtt, Pável is csak azt hitte, ismeri, összekeverte egy régi olvasmányélményével, de nem bánta meg a tévedését, jó volt felfedezni, hogy vannak még egészséges emlékezetű emberek, ami a mögöttünk hagyott huszonvalahány esztendőt illeti.
Szóval, Ács "ismeretlenként" elég termékeny író és szerkesztő (pl. Lázár Ervint, Kosztolányit adta nyomdába). De ez még semmi. Utánaolvasva - mondom, nem vagyok berekbéli - leesett a tantusz, irodalmárpápa özvegye ő, Domokos Mátyásé. De nézzük a könyvet magát.
"Az 1988 és 1994 közötti, úgynevezett rendszerváltó években játszódó kötet hét elbeszélést és egy hosszabb, kisregénynek is beillő prózát tartalmaz. "A rendszerváltás éveit nagy intenzitással éltem meg. Izgattak a tapasztalatok, melyeket a mozgalomszervezés során szereztem a változás reményének az eufóriájában, és emellett rám bízott teherként hurcoltam magammal az ellenségessé váló egykori barátságok élményét, a gyűlölet légkörét, amely 1990-ben ráült az országra" - indokolta az idén júniusban a hetvenedik születésnapját ünneplő írónő, miért szerveződött a novellaciklus e témák köré.
A könyvbemutatón az írónő arról is beszélt, hogy igyekezett kerülni a "drámai hangot", mert szerinte a történések inkább groteszkek voltak, mint tragikusak. Kitért arra is, hogy az akkori értelmiség naivitása szükségszerű volt. Szükség van az igényes élethez illúziókra, ezért néha a balek szerepét sem lehet megúszni. De nem szabad jóhiszeműnek maradni rosszhiszemű manipulációk között. Sajnos mi sokáig azok voltunk."
A kötet elég vegyes, a novellák és az egy/két (ki mennyi műfajérzékeny) kisregény némelyike nagyon jó, másokat talán nem válogattam volna be. De összességében nagyon is érdemes a visszatekintésre, mert gőgös entellektüel nyomorunk elég nagy része származik a rendszerváltás idejéből ("Gatyát váltunk, nem rendszert" - na ki mondta?), mára talán kevesebb nyavalyánk eredeztethető az ún félmúltból: átkosból, mint ebből a, nevezzük most így, fertálymúltból. Mert elkövetni a bűnöket, avagy Boulay gróffal szólván: a hibákat, az egy dolog, de megismételni őket már tényleg kontármesteri címért kiált.
Első darabunkban (Buta állat a krumpli) már halódik a szocializmus, de még komolyan veszi magát, így a sorkatonaság intézményét is, nincs nagy dráma, de érzékeny írás a Dög utolsó rángásának éveiről. Szerzőnk nőként is rendkívül jól láttatja a kaszárnyaéletet - Garaczi lemúrjainak szintjén -, a szülők rendszeresen látogatják fiaikat a messzi laktanyákban, közben szamizdatot csempésznek öreg autóikkal, házi - zsíros kenyeres - konferenciákat rendeznek értelmiségieknek, majd kitör a taxisforradalom, halkan sistereg a polgárháborús hangulat, mint edényben az odaégett olaj.
Egy „buta krumpli” generációról olvashatunk (a példa a szövegből való), amely már sosem tudja meg, minek, miért, mire fel csírázott ki a sötét, hideg kamrapolcon. Korrajz ez a lelkes rendszerváltók nemzedékéről (szamizdatok óvatoskodó postázása, a taxisblokád puccskísérlete, a magánéletbe leszivárgó pártoskodások heve, a kamikaze-kormány közutálata, stb.), indulattal, de józanon. Fekete vastintával, hogy jó sokáig megmaradjon az emléke (ennek a fajtának száradás közben egyre sötétedik a színe). Nem csak szépírás, korrajz is, akár a kötet egésze.
Mondtam, hogy nem dráma, sem tragédia, de lehet-e érzékenyebben megfesteni egy anya ragaszkodását fiához, aki felnő, és elhagyja őt?
"A hálótermek tömény férfiszaga, kincstári fertőtlenítőszerek, gépolajok, konzervkaják gőze itatott át mindent, még a levélpapírt is. Gergely úgy vonult be, hogy a pubertástól alig megviselt gyerekbőrét még nem kezdte ki nagyon a borotválkozás, ezért az anyját készületlenül érte, hogy egy viaszos, érdes tapintású hideg felület, amire érkezéskor puszit lehel. A gyakorlóruha nem állt rosszul Gergelynek, szemben a szovjetes kimenőruhával, mégis időbe telt, amíg a közeledő alakok közül kiválasztotta, melyik az ő fia. Mi több, az eskütételnél fel sem ismerte; kiszúrta ugyan, hogy abban a bizonyos században van egy, aki olyan finomabb forma, akárcsak Gergő, de mindvégig lázasan és hiába tovább keresett. Annyi év szimbiózis után nehéz ezt elfogadni, ésszel még csak-csak, de de a test, az anyai test lázong megrablása ellen."
(Buta állat a krumpli)
A bambulás prizmája (Történet egy elegáns kutyáról)
Posztom címét ez a novella ihlette, amelyben a mesélő egy buszon, mielőtt belefogna szokásos keresztrejtvényébe, elmereng és körbejártatja szemét az indulásra váró utasokon. Megáll a tekintete egy lányon, aki kutyájával hűvös távolságtartással, mégis meghitten bánik, és egy egész történet lódul neki az elméjében... ez lesz a mi novellánk, ami a kötet egyik legjobb darabja, magánéleti kínlódások, szintén a kor tablójára való.
Nem mesélem el a többit, szembejön még velünk egy kényszernyugdíjazott állambiztonságis, egy mindörökké naiv idealista parlamenti képviselő, meg ihatunk a falujukba élve eltemetkező, de a kényes társadalmi egyensúlyt zseniálisan fenntartó egyszerű emberek agyonkénezett borából is - de inkább megint átadom szót, ezúttal kedvenc kritikusomnak, a kello.hu-nak:
"A kisemberek rendszerváltásáról, az elsikkasztott lehetőségekről, a mai magyar társadalom lelke mélyén leülepedett keserűségekről szólnak Ács Margit Ünnepi Könyvhétre megjelent novellái. A rendszerváltás utáni években játszódó történetek hősei, elbeszélői csalódott értelmiségiek, akik hittel, ügybuzgalommal vetik magukat a szervezésbe, de hamarosan rádöbbennek, hogy átverték őket. Egy középkorú orvosnő lelkesen szervezi a fórumot, ám hamarosan rádöbben: az emberek megmosolyogják, ám a régi hatalom emberei továbbra is rajta tartják a szemüket. Az életszerű, a kort átéltek számára ismerős élethelyzeteket megelevenítő elbeszélések szólnak még arról is, hogy e felemás politikai változás hogyan tolta előtérbe a korábban nem látható érdekellentéteket, a féltve őrzött magántitkokat, élethazugságokat, és hogyan rontja meg az emberi kapcsolatokat. Például a demokrata fórumos nő szomszédjában lakó ávós a maga nyers modorában elismeri, hogy akár fel is akaszthatták volna, mégis azt panaszolja, hogy nyugdíjazták, míg főnöke megmaradt a cégnél. Ez után azonban a két szomszéd már nem is nagyon szól egymáshoz. A magyar társadalom belső feszültségeit érzékletesen ábrázolják a realista próza kedvelőinek széles körben ajánlható novellák."
Olvassátok inkább.
"A munkahelyi besúgóktól tudta, hogy emberek, nem egyet személyesen is ismert, a főiskolán a tanárok közt nyílt titok volt, hogy ki jelentget a minisztériumnak, ki a pártközpontnak, ki a dékánnak. (...) tudta, hogy behálózzák az egész mindenséget, valahogy úgy, mint az angyalok Anatole France regényében (...)
(Kontárok ideje, p110-111.)
"...elég gombokat nyomogatni mindenféle rejtélyes szerkezeteken, s az ember tárgyismerete, anyagismerete leépül. Virtuális valóság - mondta neki a nő, és vasutas moccanatlanul figyelt, majd elnevette magát: "-Tessék mondani, mi az hogy valóság? A másik szót már hallottam."
(A te dolgod, p214.)
Szilágyi Istvánnal egy könyvbemutatón
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)