[négy porcroppanás]
Újabb finom kezű, elsőkötetes költőkisasszony. Versei feszesek, mint a friss lepedő, és érdesek, mint a vizes beton tükre (tőle vett képek ezek), a fejezeteket ötletes Wikipédia-idézetekkel mottózza. A szavak hol színesek, hol ünnepbe öltöznek szerelmese szájában, képei meglepőek, mint Picassoé – költőnőnk testének titkos fiókjaiban, reméljük, még több kötet ott lapul már.
Kulcsszava – anélkül, hogy ezt ő maga hangsúlyozná – az áttűnés, az áttetszés. Oly légies, szinte a szavak mindenen á t t ű n ő ozmózisának kémcsöve ez a parányi kötet, ahogy mindent átjárnak, még a röntgenhez kapott ólomköpenyt is… Csak legyen, aki a szájából, mint a buborékokat eregető kisgyerek, útjára engedje őket…
Ígéretes – mondhatnám nagyképűen, de ez már több, és a szerző is van olyan profán, mikor pl. egy régi rágógumihoz hasonlítja a napi Miatyánkot, hogy elnézze nekem, hogy a következő frivol-profán hasonlattal éljek: ez az első kötet már bizonyíték, nem ígéret…
A kello.hu szerint:
„A fiatal költőnő tiszta, áttetsző versvilágát a közvetlen, szinte prózai hatású versbeszéd jellemzi formai szempontból. Kora ellenére egy nagyon tudatosan megélt élet fényképszerű pillanatképeit vetíti ki, melyek az emlékezés távlatában lesznek áttetszővé. Ilyen értelemben tehát "hagyományos” költészetről van szó, melyre mindenképpen érvényes az őszinteség és a hitelesség kritériuma. De éppen ez a mesterkéletlenség, a posztmodern álcáktól mentes közvetlenség teszi olyannyira vonzóvá, nőiessé, karakteressé, sőt modernné ezt a lírát, valamint a testi lét kizárólagos jelenszerűségének visszatérő motívuma"
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)