Tomas Tranströmer: 117 vers
vál. és az utószót írta Mervel Ferenc ; ford. Jávorszky Béla et al.
Széphalom Kvműhely, 2001
[négy és fél transzformersz]
"A villámnak a vasérc akár a méz"
(Hosszú szárazság után,
in: Igazság-palánk c. kötet, 1978)
Még mindig az első kötete, a 17 vers című a kedvencem - 23 évesen olyat tett le az asztalra, hogy a skandináv istenek nyugdíjas otthonában aznap gránátalmapuding volt a desszert és tengerszéles mosolyra húzódtak a fogatlan, ráncos istenszájak, annyira szépek - ők láthatták még ilyen káprázatosnak a természetet, még az ember előtti időkben, ahogy Tranströmer pár szóval megfest egy képet.
Már dadogtam két másik kötetéről (versesről és prózairól), most ebből válogatásból a kedvencem a Vihar (Storm) c. vers lett, sajnos csak a Weöres-féle van kint a neten, megmondom őszintén, Mervel Ferenc fordítása lemossa:
"Megtorpan a vándor: tölgyóriás áll
a szeptemberi víz sáncorma előtt
zöld-feketén. Megkövült jávorszarvas - döfésre készen.
Üvölt az északi szél. Most kap vörös
zománcot a berkenye bogyója, míg
a csillagképek dobognak felette rekeszeikben."
Tökéletes, világot kicsi legóelemire szétszedő, majd újra összerakó szóképek remekműve a verse, kovácsolt vas virágdíszek, ilyen képeket tud rajzolni írógéppel:
"A feketerigó meg addig cikáz, röpdös
míg nagy-nagy szénrajzzá lesz a világ."
(Reggeli madarak, Hangszínek és nyomok c. kötet, 1966, ford. Mervel F.)
Liszt-év van és naná hogy a messze szakadt hazánkfiáról ő is ír - ne feledjük, TT gyerekkora óta zongorázik:
"Liszt most néhány akkordot jegyzett le, annyira nehezek, hogy Páduába kellene küldeni őket analízisre az ásványtani intézetnek"
S itt egy újabb rút nyomdahiba tűnik elő a kötetben: "Kiszt abbé" - így kezdődik a vers egy későbbi bekezdése, helyesen így szól:
"Liszt abbé szokva volt ahhoz, hogy őmaga vigye útitáskáját, akár havaseső hullt,
akár ha nap sütött,
s mikor majd meghal egyszer, nem kell, hogy valaki várja az állomáson.
Egy kitűnő konyak enyhe illatfelhője ragadja majd magával sok teendője közül.
Mert mindig van tennivalója.
Kétezer csak a levele évente!"
(Második számú gyászgondola c., Gyászgondola c. kötet, 1996, ford. Sulyok Vince - aki kéri, szívesen elküldöm scannelve az egész Liszt-verset.)
Ha most a Nobel-díj alkalmából újfent kiadják itthon, újra kell olvasnom. Aztán megint. Mint ahogy a múzeumokba is vissza-vissza jár egy-egy képért az ember.
"Amit még mondani szeretnék
elérhetetlen messze csillog
akár a zálogba tett
ezüstnemű."
(Áprilisi csönd c., Gyászgondola c. kötet, 1996, ford. Mervel F.)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)