Tersánszky J. Jenő: Misi Mókus kalandjai
Kass János illusztr.
Holnap, 2011.
(12. utánny., 1. kiad.: Ifj. kiadó, 1953., ill. Róna Emy)
[szöveg: négy és fél makk,
Kass János rajzai: öt dióbél]
Édes kis gyerekkönyv, remek szókincsfejlesztő és tanmese a megtért iskolakerülő mókusgyerekről - de más is: felnőtt meseként is értelmezhető: úgy rémlik, kedvenc Szörényi László profom mutatott rá valamelyik előadásában, a fekete (nem vörös!) farok 'szimbóleumára': aki már nem kismókus, emlékezhet erre az "átkosból", a minden könyvön végighúzódó "vörös farokra" (a kötelező marxista lábjegyzetek beceneve).
Így is olvastam, és bizony beletalál, persze nem kell mindenhol szoci paródiát keresni, alapjában és elsősorban mesekönyv ez, de itt van pl. ez az ügyesen elbújtatott részlet, amiben csak a vakok - és persze a kismókusok - nem ismernek rá a "szocialista versenygazdálkodásra" (na jó, talán a rendszerváltás utáni időkből is ismerős lehet):
"A nagy bajuszú cirkuszigazgató a nagy sátor egy kis fülkéjében fogadta őket. Valahonnét csuda vidám csinnadratta-zenekar hangjai harsogtak.
- Íme! Bemutatom Misi Mókust - taszította Misit az igazgató elé Bumba. - Szintén kiváló légtornász és póznamászóbajnok.
- Nagyon örülök - szólt az igazgató. - Magát esetleg szerepeltethetjük mint a mi nagy Bumbánk állandó versenytársát. Akarja?
- Akarom! - biccentett Misi.
- Hát akkor rendben van. Akár Bumba előzi meg magát a mászásban, akár maga marad el Bumba mögött, egyre megy. A közönségnek tetszik a versengés. Megértette?
- Meg, meg - bólogatott Misi Mókus.
- Akkor itt a kezem! Mától fogva maga a cirkusz rendes tagja, rendetlen díjazással."
(21. fejezet - kiemelés tőlem)
De felnőtt könyv annyiban is, hogy ki ne ismerne a környezetében locsifecsi "Szajkó néniket"? (Aki nem, az alighanem maga is Szajkó néni/bácsi...) De a végére hagytam a fő-fő "bizonyítékot": a zseniális figura, az őserdő mindentudó (valójában buta, mint a föld) varázslója, Apa-pirra-soka-tir (!) mi más lenne, mint a rendszer bölcs (valójában elaggott) rezsimje ill. apparátusa? (Kismókusoknak ezt sem kell tudniuk.) Persze ez csak "hozzáadott érték", a mese magában is elbűvölő és megállja a helyét a maga értelmezései keretein belül is.
Az örökké termő fába beleláthatjuk akár Micsurin elvtárs hírhedt kísérleteit, de akár (megfordítva a perspektívát) a szovjetizált végekről irigyelve lenézett, a jólétben fetrengő, eltunyult Nyugatot (lásd még a tunya, elhízott mókusokat is) az ún. jóléti társadalom szocialista kritikáját is - akár egyszerre: éppen az ilyen nüanszokban mutatkozik az író zsenialitása: el tudta adni a hazai cenzoroknak, másrészt kora esténként vele nevethetett minden ép eszű szülő, aki felolvasta a mesét a frissen felhúzott lakótelepek gyerekszobáiban. (1953-ban jelent meg először.)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)