Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió?
egy szerkesztő visszaemlékezései
Helikon, 2011
[3 és fél zavaró adás]
„1957-ben Münchenből egy kis levegőt szívni rövid szabadságra Szicíliába utaztam. Az egyik városka kis üzletében, ahol valamit vásároltam, a boltosné megkérdezte, honnan jöttem. Válaszomra, hogy magyar vagyok, könnybe lábadt a szeme. >Én akkor novemberben reggeltől estig csak sírtam.<
„Hogy mi az a vasfüggöny? Olyan országokban, mint Francia- vagy Olaszország, ahol a kommunista párt magát a demokratikus alapépítményt veszélyeztető hatalmas szavazótáborral rendelkezett, és propagandája széles körökre hatott, sokan fel sem fogták. Nem volt kivétel az a belgiumi kispolgári család, amely, magyar fiatalokat vendégül látva, életveszélyes menekülésük történetét meghallgatva a végén megkérdezte: >A rokonokkal azért, ugye, időnként találkoznak a határon?<
Bartók, Puskás, Mindszenthy – egy korszak legismertebb magyarjai. Erről a korról szól az egykori Szabad Európa Rádió (akkor még igen fiatal) munkatársának visszaemlékezése.
Kissé önfényezős, kissé szedett-vedett visszaemlékezés a SZER (RFE) fénykorára, az '56 előtti évekbeli hírszerkesztőségi munkára. (1951 október 6-án indult a magyar adás.) Skultéty otthon ragadt családja miatt „Ambrus Márton” néven szerepelt, édesanyja odahaza soha nem is tudta meg, hogy fia rádiós lett.)
Történeti munkának nem, legföljebb forrásnak nevezhető, elemzések helyett anekdoták, a sajtónyelven a kis színesek műfajába tartozó értesülések uralják Skultéty mesélőkedvét, ezek hol gyengék, nyögvenyelősek, hol igazi sziporkák. Vannak köztük afféle történelmi pletykák is: pl. hogy Zbigniew Brzezinski felesége Beneš unokahúga volt, vagy hogy a rádiónál a „nemzeti osztályok” főnöke, Rodney Smith tábornok egyszer utasította őket: másnap reggel akármi is történjék, Classius Clay (Muhammad Ali) mérkőzésével kell kezdeniük a híreket. Profilképeket is kapunk a magyar osztály munkatársairól: pl. egy idős Horthy-rokonról, akiből rádiós hírolvasó lett (Purgly Sándor); vagy egy személyesebb emlék: Skultéty apja Márai Sándor apjának, Grosschmied Gézának a gimnáziumi padtársa, barátja volt még Kassán, később vendégeskedett is náluk. Mégis, Máraival csak itt, a SZER-nél találkozik először Skultéty.
De megtudtam belőle azt is – ilyenkor mindig lelepleződik a blogger, hogy netán milyen félművelt – hogy München előtt már szólt magyar műsor nyugaton, mégpedig a francia rádión; hogy Skultétyék az RFE újságírójaként a romjaiból újraéledő Németországban az amerikai tisztek életnívóján élhettek; vagy hogy az '54-es bázeli focimeccset a sérült magyarokkal szemben a tudtuk nélkül, egy világháborúban is használt aljzószerrel feldoppingolva nyerték meg a németek 3:2-re – a meccs után sárgasággal az egész csapat kórházba is kerül. Vagy: 1956 június, az Aranycsapat Lisszabonban, a Sebes Gusztáv-féle összeállítás utolsó szereplése – és Puskásék meglátogatják Horthyékat... és Puskás csak le Miklós bácsizza a 85 éves exkormányzót.
Szerzőnket '56 októbere Párizsban éri, de azonnal visszaindul és bekapcsolódik a lázas munkába – itt már megrendítőbb a hangja, mi olvasók szinte ott állunk a rádió forrongó hírszerkesztőségének egy sarkában és az emigránsok szívével érezzük át hazájuk újbóli elvesztését.
A rádiós munkakörülményekbe is beavat, igen furcsa pl., hogy egészen 1981-ig csak jelképes szintű védelem alatt álltak, tkp. bárki bejuthatott a rádió épületeibe – ahogy ezt az idehaza sem ismeretlen Carlos nevű latin-amerikai terrorista '81-ben ki is használta, román megbízásra pokolgépet robbantva – pechjére – a csehszlovák épületszárnyban.
A kötet második felében kissé (no nem nagyon) mértéktartóbb lesz, a legendákat felváltja az elemző hang, és még egy eddig soha nem közölt ÁVH-börtönnaplóból is közöl részletet. Igaz, a könyv vége felé még tartogat egy helyes kis sztorit: miután felidézi, mely nagyságokkal találkozott pályája során, vagy legalább látta őket személyesen (Churchill, De Gaulle, Thomas Mann, Thorton Wilder, Steinbeck, stb stb.), elmereng egy eseten, amikor az ENSZ székház mosdójában kettesben maradt az aranyos nagypapa kinézetű Visinszkijjel.
Visinszkij
A kötet egyik utolsó fejezete túlzottan is személyes: (az egykori SZER-es, majd 168 órás Kasza László alapos oltása mellett) arról szól, büszkén, szinte már kérrkedve és utólag is elismerést várva, hogy ő akadályozta meg, hogy Antall József kinevezze az MTV élére a SZER utolsó magyar főszerkesztőjének, Ribánszky Lászlót – és hogy ez mekkora érdem volt a haza szolgálatában. Részletesebben is ír róla, de az elmondottakból teljességgel érthetetlen, miért ez a nagyfokú személyes ellentét köztük. Elég kellemetlen utóízt hagy ez az öreges sértettség (?) a könyv végén.
Egy nagyobb részlet az olvassbele.hu-n, de írt a sörről is egy nagyot
Rokon könyvek:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)