Tina Åmodt: Betonpróza
[Anleggsprosa, 2010] ford., ill. Kovács katáng Ferenc
Pont, 2012.
norvég / kortárs / próza / kisregény?/
[3 és fél vinklivas]
""Aztán az emberek építkezni kezdtek. Ez lehetett a legnagyobb dolog az emberiség történetében. Falakat húztak, tetővel fedték, ajtót, ablakot szereltek rá. Megváltozott a világ."
(Az otthon - p55.)
A zsaluzat lebontásával, akárcsak a kigyomlált, megszerkesztett szöveg gubójának kipattanásakor: kész a mű. De előtte hosszú, hosszú trógermunka van.
A pályakezdő norvég szerző nem tett mást, mint az írás, a szövegalkotás egyszerre szellemi-fizikai folyamatát egy nehéz fizikai meló zsalui kereteibe tette át, erre már a címmel is erőteljesen utal.
Ez a direkt metaforizmus átsüt az egész szövegtesten - mint egy vasbeton szörny, kiálló rozsdás vasbordákkal. Az írásról, mint az alkotásról születő írásműveket sosem kultiváltam igazán, a l' art pour l'art is sokszor csak maszturbáció, de akkor vajon minek nevezhető ez az koncepció?
A kötetke a legszárazabb szövegtípust rejti magába - ilyeneket találunk a hobbiboltokban vett termékek használati utasításaiban, csak ez éppen egy munkafolyamat leírása, szinte brigádnapló, nem útmutató a kerti betonkeverő mellé. (A norvég cím szó szerinti fordításban - legalábbis a Gugli szótára szerint - 'építési próza'.)
Néha tényleg szép, mint mikor pl. a brigád kérelmet intéz a főnökséghez a robbantómester éneke ügyében: a sziréna helyett ezt szeretnék visszakapni. Akármiféle szokás is ez, érdekes lehet egy zászlót lengető müezzin a dombtetőn, egyik kezében zászlóval, a másikban a robbantószerkezettel.
Az sem teszi pikánssá, hogy női szemmel látjuk a zsaluzó-betonozó brigád mindennapjait, de van köztük lengyel vendégmunkás és ipari tanuló is, meg kellő számban bogara is mindenkinek, szóval ez sem lesz a téma.
Jóindulatú megközelítéssel egyfajta civilizációs brigádnapló ez, egy bábeli munkás noteszlapjai, akinek a projekt végére mégiscsak sikerül szót váltania a vén, leszázalékolt Haralddal.
Mégis, a betonozás és az írás megfeleltetése mindvégig túl direkt, legalábbis számomra, és a folyamatos összevetést (majd' azt írtam, folytatólagos inzultálást) még ilyesfajta megjegyzések súlyosbítják:
"A tanuló megkérdezi tőlem, hogy mit csinálok hétvégén. Az válaszoltam, hogy házavatóra megyek."
(Asztali beszélgetések - p43.)
Le sem fordítom.
Pedig a norvégok jók a betonozásban:
A fordító egyébként emelt bért kaphatott: egy szakszöveg mindig drágább, ez pedig gyakran él a kőművesmunka szakszókincsével, amely egyébként gyönyörű, pl. a vinklivas.
Lakásfelújítás előttre ajánlható olvasmány, de a keménykötésű kis könyv lágybeton simítására is megfelelő.
spaklik
Van, hogy avatatlan szemlélő már a zsaluzatot is a leendő építmény vázának véli, és szövegalkotáskor is gyakran születnek olyan szövegek, melyek már nem szerepelnek a kész műben, de annak formába öntése során támasztékot nyújtottak, építettek rájuk, majd lebontotta őket a szerző. Talán ilyesmi lehetett az a szöveg is - várom Tina Åmodt igazi könyvét.
Tina Åmodt (1985-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)