szerk. Podmaniczky Szilárd, Bodó Gabriella
Librarius könyvek
Podmaniczky Műv. Alapítvány, 2012
[4 késhegynyi halzsír]
Sokat ígérő cím, el is képzeltem, már vizuálisan, már mászott volna odébb a könyv, de elkaptam.
Talán túlontúl is sommás leszek, de a novella nem a kedvenc műfajom, épp olyan lehetetlen elmondani, hogy miről szól, mint egy versnél, viszont könnyen többet beszélhetsz róla, mint ahány betűt egyáltalán tartalmaz a mű. És sosem elég egyszer elolvasni. És túl hamar vége van, erre hasonlatot inkább nem írok. És a könyv nem is tehet erről, hogy ellenérzéseim vannak a műfajjal szemben.
15 szerző 170 oldalon, ketten kétszer is. Nem mondható fiatalok antológiájának a kötet, legtöbbjük az ötvenes évek szülöttje, akadnak 80 évesek is (hiába, a finn vaj!), és vannak köztük már elhunyt írók is, a legfiatalabb pedig az 1979-es Tiina Raevaara. (Akitől találtam magyarul is megjelent önálló kötet, azt kiírtam a neve után.)
Tehát dióáfonyahéjban:
Marja-Liisa Vartio: Vatikán
„...a Vatikán valami vörös anyagból épült, amely nem volt se kő, se fa. Emberi hús volt.” Egy csodálatos, meseszerű, boszorkányszombatos látomásos zarándoklat leírása Rómába.
Pentti Holappa: Boman
Boman egy kutya, aki megtanul olvasni, beszél is, sőt felesel a gazdájával, kritikával illeti a kutyanevelési szakkönyveket. „A könyveket hosszú nyelvével lapozta, miközben arra panaszkodott, hogy a papír és a nyomdafesték rossz ízű. Ez majdnem annyira zavarta, mint a rossz írói stílus.” Cinikus (künikosz! hehehe) vén bölcsként viselkedik, majd repülni is megtanul.
Juhani Peltonen: Matrac
Örkény telefonfülkéje ered világgá, még ha eleinte ebben segítik is, történelmi időket vészel át mindenféle derekak és seggek alatt nyögve, majd meglép, de nem jut messzire, lomizók begyűjtik és rongyszőnyegként végzi egy lányszobában, a novella pedig hiába indult groteszknek, humora nem volt, viszont átcsap szentimentálisba. Mindenki döntse el, jól jártunk-e.
Veijo Meri: A gazdag ember
Népmesei túlzásokkal élő történet a legelegeslegesleggazdagabb emberről, vicces képtelenségekkel, akinek még a szelette is aranyfüst, kissé már Midas királyos mese. Annyira, hogy már nem is mese, de hogy mi, arra nincs is szó (ez most Meri-parafrázis lett volna...) A vége kissé Buddhás-Arkhimédészes.
Veikko Huovinen: Jutta Grahn férje
Régi barátnők felmennek az időközben megházasodott Juttához, ám a férj kissé khm, zavartan viselkedik. Ennél már csak a novella írója lehet furább.
(Rejtett magyar országimázs: Jutta tokajival kínálja barátnőit.)
Uő: Leánykérés
A süket nagypapa végtelen tengeri meg háborús történetekkel traktálja az ifjú párt, akik ezért nem tudnak átesni a lánykérés rövid ceremóniáján. (Meghiúsult beszédaktus elméletre kiváló szemléltető anyag.)
Kötetei: Tükörbe rajzolt nő; Manilakötél
Daniel Katz: Kórtörténet
Egy erősen neurotikusgyanús orvos egy különös régi 'betege' feltűnése következtében családján vezeti le - tettlegességig fajulóan – idegességét. Amitől intenzív erejű a novella, az az, hogy E/1-ben az orvos meséli el. Kiderül, a diktatúrában kínzásokban segédkezett, s az egykori fiatal zenekritikus, akiből orvos lett, jól elnyomta magában életének ezen korszakának emlékét. Egykori kínzottját mazochizmussal vádolja, s közben belül megsemmisül az egykori zenekritikus: „Nincs erőm zenéz hallgatni. Azt hiszem, gyűlölöm a zenét.”
Már megjelent tőle: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba – regény; Német disznókutya – regény, stb.
Maarit Verronen: Július ötödike bolondja
Egy szétesés története – de „hősünk” legalább egy dolgon kifogott: a toronyház tetejére szerelt dróthálón, melyet öngyilkosok ellen feszítettek ki.
Hannu Raittila: A szarvas
Üres lakás, már nem az össze-, hanem a szétköltözésnél járunk. Pohárdobálós, veszekedős erkélyjelenet – a háttérben tűzijáték. Egyszer csak beront egy szarvas a rengeteg üvegfelületen keresztül, dől a vére. (Ez már tényleg abszurd, de nem úgy.) A kiérkező rendőrség hossza tanakodás után végül disznószarvasvágásba fog, késsel leölik, megnyúzzák, besózzák, a vérét elteszik lepényhez – mindezt egy seregnyi sajtófotós vakuinak fényében.
Kari Hotakainen: Élet drog nélkül
Egy kínosan pedáns kamaszfiú áradozása a családi szentélyről – talán csak épp azért nem szentek még, mert egy szentélyben nem lehet élni. Ironikus zsánerkép a debil és steril világképekről.
uő: Az égen madarak szálltak...
Népmesei, leánykérős történet néminemű filozófiai töltettel.
Regénye: Futóárok utca
Leena Krohn: Álomhalál
Egy utópikus novella az eutanáziáról. A cég termékbemutatója azért vicces jelenet.
Saját kötetei magyarul: Emberruhában. Városi történet – gyermekregény; Donna Quijote és más városlakók – novellák
Johanna Sinisalo: Kéz nélküli királyok
Egy remek Majmok bolygója utánlövés – avagy hová lettek a haditengerészet által kiképzett majd szabadon engedett delfinek..?
Pasi Ilmari Jääskeläinen: Armand paripája
„A szeretet olyan, mint egy pár kikopott sportcipő, vélte Armand, ám a gyűlölet hófehér paripa. -Ülj fel a hátamra! – súgja a fülébe.”
Tomi Kontio: A kék szoba
Költői, de inkább Coelho-i mélységekbe merülő, rövid darab gitáros fiúval, fájó akkordokkal, szeretettel.
Tiina Raevaara: Örökség
Visszaemlékezős háttértörténete annak, hogy valaki miért akarja felgyújtani az örökségét, csak épp nem tudja, úgy zuhog az eső. Párharc egy ziháló karosszékkel.
Lehet, hogy körvonalazódott itt valami a finn irodalomból, de sokkal biztosabb megállapításra is jutottam: a szerkesztőknek fogalma sincs, mi az a groteszk, felírnék nekik receptre egy Örkényt (Párbeszéd a groteszkről : Beszélgetések Örkény Istvánnal), de inkább csak álljanak ki a hóba, és próbáljanak meginni egy kupica Kalinkát, miközben pucér fenékkel terpeszben átnéznek a lábaik közt a finn hóesésben.
A szerkesztői szándék végül abban nyomta rá bélyegét az antológiára, hogy ugyan alig nem groteszk, inkább mesés, bizarr, néhol szürreális, fantasztikus elemekkel átszőtt novellák kerülnek elénk – így tálalva semmi kivetnivalót nem találni benne, más alcímmel szinte tökéletes könyv, úgy már csak a szövegek minőségéről l lehetne beszélni.
Mindenesetre Meri, Katz, Huovinen, Hotakainen könyveit fogom még keresni.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)