(Aludtam.)
*
svéd / kortárs / krimi
Egy elég tisztességes darab a mostanában dömpingszerűen érkező skandi krimisorozatból. Brutálisan kivégeznek egy szektavezért a sarkkör vidékén, lesznek benne biblia bűnök és büntetések, 'nyomozónk' pedig egy helyes, szimpatikus adójogi ügyvéd lesz, aki visszakényszerül fiatalkora vidékére, valamint abba az anyaszerepbe – átmenetileg –, ami ellen már elég sokat tett korábban… Mellette tulajdonképpen csak egy szimpatikus szereplő van még, Tjapp, a kutya, akinek sajnos hiába van aranyos neve, örök jókedve és gyönyörű bundája… de csak semmi spoiler.
(Ismét nem krimiként olvastam, hanem társadalmi kör/kórképnek. Annak ötös is lehetne.
A szöveg amúgy nem briliáns, mint talán egy skandi krimi sem, de akadnak benne jó poénok is. Mondjuk az pl. fura volt, hogy egyek rendőrünk egy puccos házban a luxusbútorok után elcsodálkozik azon is, hogy a mosdóban a vécé pereme alatt olyan öblítő-illatosító tartályka vagy mifene van. Ez lehet, hogy csak a regény születése után tört be Skandináviába?!)
Amúgy jó hírünket 'viszem' Svédországba: tegnap a metrón, ahol éppen a közepén tartottam, azzal fordul hozzám – angolul – egy éppen leszállni készülő fiatal szőke nő (oldalán egy szintén feltűnően szőke sráccal), hogy a rokona a szerzőnek. (Aztán már ugrott is ki, az ajtók záródtak.) Biztos örül majd Åsa Larsson, ha hallja, hogy itt a homályos, fülledt metróban is őt olvassák…
Asa Larsson
[4]
*
Helyenként seggre ül a szöveg, épp mint az, aki óvatlanul merészkedik ki a halált hozó „szabadba”, túl a temető kőfalán, de ezért húzós, kemény történet. Az egyedi még benne talán az, hogy amatőr magánnyomozónk – a hivatalos (bár kissé rendhagyó) rendőrségen túl – nincs is, hacsak nem számítjuk annak az eltűnt kisfiát 20 éve kereső Juliát vagy az ő apját, a béna, de mindennél szívósabb vén tengeri medvét…
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)