[Il giorno in più, 2007] ford. Barna Mária
Európa, 2012
olasz / kortárs / regény / szerelem / izé
[4 és fél pár elhagyott kesztyű]
"Egyszer közelebb mentem a lányhoz, mert nem volt már ülőhely, és megálltam előtte. De háttal. Azon a reggelen láttam a tekintetét tükröződni az ablaküvegben. Engem nézett. Összetalálkoztunk abban az ablakban, az áttetsző üveg elkapta tükörképünket. És ahogy a tükörképeink összetalálkoztak, felfedeztem, hogy sokkal bensőségesebb egy lopott pillantás, mint egy közvetlen szembenézés."
moly/fülszöveg stb.
Gyönyörű, szenvedélyes, intelligens. Szerelmes regény, de nem a lektűr, hanem a noktürn fajtából. Mert szókimondó is, erősen, nyers és érzelmes egyszerre, olaszos temperamentummal, bár ez az egyetlen, ami talján mód pezseg benne, mert leginkább Itálián kívül, New Yorkban játszódik.
Nem írok róla – hogy lehetne elmondani egy simogatást, hogy lehet elmondani egy dallamot, leírni a hiányát valaminek, a csontrepesztő vágyat, majd elviselni azt a boldogságot, ami egyszer csak ezer kilotonnás erővel csapódik be az életedbe? A hitet megszoborják a katedrálisok, a gyönyört és a szenvedést megkomponálják a muzsikusok, a magányt és a boldogságot, a szenvedélyt és a személyes béklyókat olykor mégis megírják egyes szerencsés írók, és ilyen ez a fiatal digó srác is, Fabio Volo. (Aki ráadásul maga játssza a filmadaptációban a főszereplőt.) De nem dicsérem túl, mert még nem egy annyira fajsúlyos kötet (magyarul még csupán ez olvasható az életművéből), de végtelenül kellemes társaság a könyv. Sajnálatos, hogy a Szürkeség 50 árnyalata lett világsiker, és nem pl. ez. Megérdemelné a világ, legalább ezt a keménykötésű reményt. Michela és Giacomo csodáját.
/update: ilweran is bevizsgálta
Fabio Volo (1972-)
(facebook)
(wiki)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)