Határőrség, 1968
(2. kiad.: Hód küldetése, Kossuth Kiadó, 1969)
magyar / krimi / kémtörténet
[3 és fél talicska kazánsalak*]
Igazi szocialista kémsztori. Kicsi sárga, kicsit savanya, de a miénk!
Hód egy fiatal, tehetsége folytán a tolongó jelöltek közül - mint a még főiskolás Linda - kiemelt titkosszolga a kémelhárításnál. Mondjuk kissé öntelt indítás, hogy a sorozat legelső részében (Hód bemutatkozik, 1967) mindjárt mitőlünk lopnak el ipari titkokat a nagy kapitalista féregállamok, ebben a 2. részben pedig (spoiler lesz, de mégse: hiszen mi mást várhatnánk?!) egyenesen a CIA és az ő emigráns magyar exnyilasai fenekednek és rongálják a cocilista közerkölcsöt és vagyont. (Pontosabban egy hazai szovjet katonai bázis eránt érdeklődnek behatóbban, mint illendő volna.)
Tulajdonképpen a krimiszál kifeszítése ügyes, izgalmasnak is mondható, a legelején mindjárt kapunk egy Kántor-jelenetet (bár Szamos Rudolf csak a következő évben, 1970-ben vezető elő Kántort...), de azért gyorsan szemet szúrnak a gyártási hibák: Hódon és a csak másfélszer feltűnő technikus tiszten kívül nincs igazi zsaru egyéniség, mind jellegtelen, élére vasalt egyen fakabát. Kapunk némi egyéni ízt a szocialista gazdaság televényéből kicsírázó piacgazdaságról a szatócs hadoválásán, mentegetőzésén keresztül, aki remegve magyarázza, miért tesz rá a mosóporra 2 Ft-t a beszerzési áron felül, meg kapunk teljesen hű kádárista öregembereket, de a tipikus szomszédos teleregény szociográfiai mélységét még nem közelítik meg ezek a sorok.
a másik kiadás egy talán már kevésbé kretén borítóval
Az is ügyes, hogy Hód fedett ügynököt még mi sem ismerjük meg azonnal, egy ideig válogathatunk, a regény második felének színhelyéül szolgáló áruházban felbukkanó új munkaerők közül melyik is a magyar szuperkém: a reggelire féldeciket nyomó culáger vagy az új gondnok?
Szex nincs (talán majd ebben: Hód és a szoknyák titka), de igazi könyvbuzulás folyik a krimiben: a nyugatra kimenő rejtjeles üzenetek kulcsa egy könyv, melyhez az áruházba befészkelt könyvesbolton át vezetnek a nyomok, klasszikus megoldás, épp mint ahogyan klasszikus a megoldókulcs is: Pierre Boulle Híd a Kwai folyón c. regénye. A nyomozás vezetője izgatottan adja utasításba a technikusok vezetőjének (!), hogy másnap reggel legyen az asztalán a könyv - persze Hódnak megvan otthon és reggelre meg is fejtik a galád nyugat üzeneteit hazaáruló szocialista polgártársaink felé.
Az hűlő lábvíz izgalmaival vetekedő kádár-kor krimiolvasói persze mindent megkapnak, ami egy krimi-kémsztorival jár: hullákat, emberi csontokat*, áruló és hazafi kémeket, szerelmet és gyanús, mégis ártatlan, de a zavarosban halászó kisembereket: önnön magukat.
Írói eszköztára kb úgy viszonyul a műfaj - nyugati, brr - klasszikusainak fegyverzetéhez, mint a NATO és a Varsói szerződés haderőnek színvonala, de hát ki tudja, talán a múzsák is COCOM-listásak voltak ebben az időben. (Na jó, gonosz voltam, ennyire nem rossz. Inkább azt mondom: úgy jártunk a hazai zsarutörténetekkel, mint szereplőink a cigivel: ott volt ugyan a Fecske, de inkább az aranycímkés nyugati a pult alól.)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)