Charlotte Rogan: Mentőcsónak
[The lifeboat, 2012] ford. Zsolnai Lajos
Kossuth, 2012.
[4 korty halvér]
„Időnként belelógattam a felhólyagosodott kezem a lábamnál álló vízbe, hogy belemarjon a só a sebbe. Érezni akartam valami mást is a rettegésen kívül.”
Két évvel a Titanic után, a Nagy háború előkészületei közben elsüllyed egy luxushajó Anglia és Amerika között, és nem csak kevés a mentőcsónak, de kicsik is, mindet túlterhelve eresztik le a vízbe. (Ebből is remek filmalapanyag lehet, bár kissé emelni kel majd hozzá a korhatárt.)
És minden mentőcsónak egy parányi úszó sziget, ahol sebesen leomlanak a civilizáció építményei, mint egy szétrúgott legótorony, szétfoszlik a kulturált viselkedés, mint az estélyi ruha a sós vízben, jé, a modor is vízben oldódik, mint a szemfesték. A szeméremérzet már csak egyetlen esetben működik, főleg sötétedés után a csónak faránál, de ahogy kezdenek kiszáradni és elfogy az élelem, ez is egyre ritkul... Először a kényszer szülte helyzetekben, majd az összezártság első, talán a második napjára mindennapi rutinná válik az vademberi állapot, igaz, a kannibalizmus gondolatáig több heti éhezés vezet csak el.
„Mr. Nislon egyszer felvetette, hogy a halottakat megehetnénk, de Mrs. Grant azonnal letorkolta, és soha többé nem merült fel a téma.”
Nem lesz többé barátság, csak a harmad pohár víz naponta, amibe lehet hogy beleivott a másik? Ha arról sorsolnak, persze hogy nem a magad végét kívánod, hanem a melletted gubbasztóét, és alkalomadtán még segítesz is kidobni a megsüllyedt csónakból valakit, aki érzésed szerint már kinézett magának, mint egy másik ballasztot.
„Ahogy kihúzta a pálcikáját, eszelősen felnevetett és kiugrott a csónakból. (…) Az volt legszörnyűbb, hogy olyan emberek kedvéért történt az önfeláldozás, mint mi vagyunk.”
A csónak pereme alig pár centivel emelkedik a tengerszint fölé, folyton merni kell a vizet, vihar előtt pedig embert áldozni, mert elég egyetlen becsapódó hullám az elsüllyedéshez. Először a hullákkal könnyítik meg a „hajót”, majd önként jelentkezőket kérnek – sorsolnak, talán nem is tiszta körülmények közt, mintha a sorsoló matróz előre kinézte volna, kik ugranak majd, de ez már mindegy is, már ez a legkisebb probléma, az újabb az, hogy néha erőszakkal is ki is kell tenni egyeseket, pl. az egyetlent, aki ért hajózáshoz, Mr. Hardie-t, az Alekszandra cárnő matrózát. Aki nem csak talpraesett hajós, de egyre gyanúsabb is, segített abban, hogy az óceánjáróról ne vesszen el minden kincs, még ha vadonatúj gazdát is szán azoknak...
„Amikor kiléptünk a bíróság épületéből, egy csapat újságíró várt ránk.
-Hogy élték túl? - kérdezték kiáltozva. -Honnan volt ennyi erejük?
Már a kocsiban ültünk, amikor Hannah toporzékolva felkiáltott:
-Mi ez, boszorkányüldözés? Csak úgy bizonyíthatjuk az ártatlanságunkat, ha vízbe fulladunk?
-Talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk – elmélkedtem -, hogy aki életben, nem lehet ártatlan.”
De nem csak a tengeren aszalódás három hete elevenedik meg az egyik túlélő, egy fiatalon mindjárt meg is özvegyülő nő naplójában, a történet kerete egy bírósági tárgyalás, ahol a túlélők közül párat, köztük mesélőnket is gyilkossággal vádolják. Köztük olyanok, akik végig csak lapultak a csónak közepén – túlélési stratégiák válogatott gyűjteménye ez, és sosem tudhatod, jól döntesz-e. Ha netán rosszul, a halak fognak neked örülni, de ha jól, akkor is előfordulhat, hogy már nem vár rád senki a parton.
El lehetett volna ezt mesélni sok más szempontból is, pl. hogy nőuralomra cserélődik a kezdeti macsó hatalom a mentőcsónakban, eleve a többség is nő volt, vagy elmesélhető az anyai, asszonyi ösztönök felől, óhó, az is mi mindenre képes, meg egyéb, de az összezártság helyzetéből nézve mind csupa mellékes szempont. Nekem ez volt benne a lényeg, a legerősebb történetszál, megmarad-e a lélek a maradék, kiszáradt testben vagy azt is kimarja a só, minden más körítés, csak locsogó hullámzás a sodrás tetején.
Hasonló könyvek ezen a moly polcon: Összezárva - gyűjts hozzá te is, ha tudsz még hasonlót!
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)