Arató András (szerk. és fotó): A múlt elkezdődött
Dunaholding, 2012.
fotóalbum / szobor / Kossuth Lajos tér / magyar / kortárs / antológia / esszé / paródia / pamflet
[három, egyszer csak eltűnő Gólem-lábnyom]
„Most meg ez a poros kráter jelzi az utat vissza a Horthy-korszak felé.”
(Károlyi szobra ügyében Arató, p7.)
Magyarország államformája: Szoborpark.
Színesfémgyűjtők kánaánja volt, de aztán eljöttek a szűk esztendők, mert a szobrok öntudatra ébredtek, leléptek a pidesztáljaikról, emigráltak a valóságba. És amikor ráébredtek, hogy az milyen borzasztó, vissza akartak térni a helyükre, haza a magasba, de már mindüknek foglalt volt a helye. Beköltöztették oda az elődeiket, akik eddig bolyongtak, ledöntve, lábatlanul vagy beolvasztva, de bolyongtak, szoborkísértetjárás folyt a világukban, lentről alig látszottak.
Kukucs vissza a jövőbe?
(via origo.hu)
Lett haddelhadd, zengett a sok érces pofon, Ady és Tisza István szobrai rongymagyarozták és levéltetűzték egymást harsányan, mások csak méla undorral nézték egymást, de akiket egybeolvasztottak, azok nem tehettek semmit, mint pl. Andrássy gróf és Sztálin generalisszimusz, ők csak tehetetlenül rángtak, mint egy dühöngő sziámi ikerpár. Ellepték az országot, leléptek a falakról, a kariatidák kiléptek a balkónok alól, ekkor omlott az össze az ország, szó szerint, lassan de hosszan tartóan, mint egy dominólánc.
a Kossuth tér 1943-ban
(via nol.hu)
Na bármilyen lesz is a jövő, ennél csak bolondabb lesz, ez a skicc is csak azért íródott, mert a kötet szerzői közül is párnak „elszabadult” az agya (Parti Nagy folytatta bravúrós nyelvzsonglőrködését a Fülkefórból), hasonlóképpen disztópiát írt Váncsa és Tóth Kriszta, azonban nem mehetünk el amellett, hogy a legtöbben csak egy nívótlan hőbörgést adtak le a szerkesztőnek (aki civilben a Klubrádió elnöke), vitaképtelenek, hogy visszafogottan minősítsem írásműveiket, a pamflet és a kocsmai szájalás határterületén mozognak, persze fennkölt, észosztó és magasló stílusban előadva (van, aki meg teljesen elrugaszkodott esszében repült a tér fölé). Persze nem mind ilyen, pl. elegáns és okos Radnóti Sándoré, de Grecsó Krisztián köpködése mellől már maga József Attila húzódna félre legelébb.
Szóval éppen a várt színvonalat hozta a kötet, melyben némi érdem még a fotógyűjteményé, állítólag mind a szerkesztő munkája, legtöbbje a Kossuth térről és szobrairól, a felforgatott tér átalakulását naplószerűen dokumentálva.
A grófi szérűn.... Azóta Siófokon
Akadnak még kisebb problémák, pl. hogy Bitó László (szül. 1934) miképpen is értette, hogy gyerekkorában a budai várban Mátyás szobrot nézegetett („...fent a Várban, Mátyás király lovas szobra mellett...”), ott legfeljebb Istvánok vannak 'micisapkában'. Erről jut eszembe a könyvre leginkább jellemző stíluselem: ha már gúnyolódni próbálunk (hajrá, de konzekvensen tegyük), legalább magunkat és az olvasókat vegyük komolyan. Az örökös 1944-esezés meg fárasztó volt – a probléma létezik, az új alkotmány történelemértelémezése ha nem is éppen diktatórikus, csak simán kretén, és jogos is lenne, ha nem siklatnák félre ennyire, ők sem.
Egykoron a másik gróf helyén... Ő is sodródott, mint Károlyi, csak Tisza nem egy naíva szerepében játszott
A legtöbb dolgozat visszatérő eleme – leegyszerűsítve, de hát nekik is ez legnagyobb kaliberű retorikai fegyverük -, az hogy „ezek közt a szobrok közt nőttem fel, haggyák mán békin őket.” Miközben alig kerül szóba – még ha nem is minden esetben, de érv lehet -, hogy a jelen lévő (azaz mostanában elpucolt) szobrok maguk is egyfajta itt rekedt szoborpark, és ők is egy korábbi állapot ledózerolásával kerültek ide. Persze egy eltúlzott elmeszülemény és annak elbarmolt kivitelezésű térrendezése megkívánja a kritikát, de ezt megint sikerült a magyar értelmiségtől a már megszokott nívón, szemellenzősen kivitelezni. (Tisztelet a különcöknek kivételnek, mint fent jeleztem, pl. Tóth Kriszta vagy Radnóti Sándor esetében.)
Az eddig említetteken kívül íme pár ismertebb név a szerzőgárdából, máskor is kötelékben repülnek illetve egymásnak adják a kilincset, amikor meg kell szólalni - biztos lesz, akit felcsigáz a lista, és lesz, akit eltántorít: pl. Gábor György, Gálvölgyi János, Gerő András, Haraszti Miklós, Heller Ágnes, Iványi Gábor, Kornis Mihály, Ungvári Tamás stb.
Lehetne még sok mindenről értekezni, de legyen elég csak egy kép, mely dimenzióiban magába rejti a múltat és a jövőt egyaránt: József Attila pózol az azóta lebontott, de most visszaállítandó Andrássy lovasszobor előtt (csak a talpazat látszik - egy teljes kép pl. itt), épp annak helynek a közelében, ahol ma az ő szobra ül:
Ajánlott oldalak:
Kossuth tér: szobor/politika - évtizedeken át - fovarosi.blog.hu
Gerő András: Retrotér - mancs.hu
...Te milyen olvasnivalót ajánlanál a témában?
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)