A könyv
A. D. 2005-2012
szöveg: Puzsér Róbert & Eötvös Gábor; ill. & design: Eötvös Gábor & Trencsényi András
Konkrét Kv. - The Sign Stúdió Kft., 2012
magyar irodalom / kortárs / rádióműsor / grafika / humor / album
[4 és fél tasli]
Robi csutkára tekerte magát, pedig hát ugye senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ami azt jelenti, vagy hazátlan lesz inkább, csak hogy tovább prófétálhasson (szó)fogadatlan Ezsaiásunk (rádióműsort már nem, átkokat még nem szór) – vagy újabb szakterületet keres magának, filmesztéta és nemzetkarakter-lézerszobrász már volt, más izgalmas tennivaló pedig egyelőre nemigen akad errefelé, ha a pénzcsináláshoz nem ért valaki.
De nem folytatom puzsérosan, dicsérni jöttem, nem temetni: ez bizony végre egy jó Puzsér-opus, kiabálós-frivol-szarkasztikus-vitriolos, több tabut fektet meg, mint részeg nőt Delhusa Dzsoni, persze értelmes embernek tartalmilag sok újat nem mond, de azokat legalább élvezetesen teszi ő és – sokkal ritkább esetben, úgy látszik nemigen adta át a mikrofont a rádióműsoraiban – a cimborája.
Kioszt gyakorlatilag mindenkit ebben a szellemi katlanná vált hazában (jobbra és balra egyaránt, Kókától Rogánig, ez sokakat, főleg a szekértáboritákat irritálni fogja, és megpróbálnak majd fogást találni Robin, besorolva őt valamelyik párt zászlaja alá, de higgyék el, csak csiklandozni fogják ezzel, egyedül az LMP-t nem ekézi, de csak mert ők folyton magukat szántják vissza talajszintig). A választók orrát a politikusok, a médiazabálók orrát a celebek és sztárocskák mocskába nyomja, és azzal tisztel meg mindnyájunkat, hogy nem tisztel semmit és senkit.
Mondjuk a végén egy siófoki hotelbeli kalandjaik önironikusnak szánt meséi elég bénára sikerültek, messze nem illenek a kötetbe sem, s hogy folytassam kispolgári és kisstílű vinnyogásomat, ahányszor emlegeti – joggal – a szemkilövetős rendőrséget, annyiszor szemkifolyatósak a könyv egyes oldalai, amikor elfelejtették a nyomdával egyeztetni, hogy a szöveg és a grafika lehetőleg különböző árnyalatokban pompázzon, hogy el is lehessen olvasni…
Mert nem esett még szó a könyv (tkp. album) illusztrációiról, ezekről a helyenként gügye, de jobbára pornográf, perverz, horrorisztikusan betegelméjű: hatalmas bruegheli víziókról, melyek tökéletes kísérői a szövegnek, mint egy pofa sör egy gyomorkeserűnek, vagy fordítva, majd újra elölről.
Szóval lapozgatva ezt a végre teljesen ízig-vérig puzséros apokrifet (nem a mantra, nem is az esszé, hanem a biblia átokformula és apokrif prófécia az ő igazi műfaja), végre tudom őt ajánlani, annak is, aki egykor hallgatója volt a Szélsőközép c. rádióműsornak, annak meg pláne, aki nem – jómagam is így jártam. Azért túl nem reklámoznám: Puzsér ezzel az 'apokriffel' (csak viccölök) bekerült a Kánonba, ennél nagyobb önbeteljesítő büntetés pedig aligha létezik egy underground anarchista számára… Vagy másképpen: egy provokátor leteheti a lantot, ha egyszer végre komolyan veszik, nem?
Azért csak így tovább, Robi.
(1974-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)