Andrassew Iván - Róna Péter: Miskolctól Oxfordig
Noran Libro, 2012
bankár / emigráns / életútinterjú / Magyarország
[4 és fél tőkeinjekció]
Kárpátalja, félárvaság, anyuka zsellérsorból jut ki Hollandiába, tanul nyelveket majd lesz a CIA-elődszervezet irodistája, ezáltal nyílik meg az út számukra 1956-os emigrációjukkor. De a kis Róna páratlan iskolai karrierjéhez nagy adag tehetség, kitartás és szerencse is kellett még – ahogyan édesanyját is a holland királynői segélyszolgálat juttatta ki egy időre gyerekkorában, ahol nyelveket tanult, majd így jut ki többször is, majd lesz képes magával vinni a fiát is.
Aztán odaint – még egyetemistaként! – a legnagyobbakkal találkozhat, Szilárd Leótól Máraiig, egyetemista éveiben meg a világhatalmak leendő fejeseivel büfézik (pl. Romano Prodi) vagy csak látja őket hobóként (és közös a kollégiumi inasuk: Bill Clinton). Tényleg páratlan, kivételes fiatalság az övé. Három műszakban él: tanul, dolgozik, majd magol. Angoltudás nélkül csöppen be egy iskolába, pár év múlva már angol verspályázatot nyer, ahogy még sokszor ösztöndíjakat, melynek csúcsa Pennsylvania után Oxford lesz – ide jár „haza” mostanában, immár tanítani.
egy mém a mából
Haza, Angliába, mert megelégelte a mi magyarországi viszonyainkat (nem idézem, minek, benne élünk), Ady hevületével de nála sokkal okosabban kritizálja nem csak a mai, de az évtizedek óta folyton félresikló magyar politikát és főleg gazdaágpolitikát – üdítő színfolt őt a hazai, mocsárba rekedt szekértáborharcban látni, egyaránt barmolja le Bogálászlóékat és Bolgárgyuriékat (Orbánékat ill. Gyurcsányékat-Bajnaiékat). Mint egyfajta Donkisott, csak éppen nem ő, hanem mi tízmillióan ülünk fordítva a nyeregben.
Világpolgár, bankok és világszerte tőzsdei projektek stb. elnöke, tevékeny részese a magyar rendszerváltás fordulatának, mint egy nagy befektetési alap vezetője, nem mondom, hogy szeplőtelen (annyit még ő is bevall, hogy mint angol és amerikai bankárral, rendszeresen elbeszélgettek vele a CIA-tól* a keleti blokkról és a rendszerváltás teendőiről, egy regényíró ennél sokkal többet is simán belelát ebbe a páratlan sikertörténetű életútba, de elég lenne ide Bogárlaci bácsi, aki egyből megtenné őt a 'globaloböllér pénzszivattyúk' feltűrt ingujjú kezelőjének - őket még fogom idézni.)
(*apró, de nem mellékes sztori, hogy mikor az USA részéről a korona visszaadásánál a mellesleg letárgyalt régi magyar kötvények ügyében hazalátogatott mint USA képviselője, elkapta őt a hazai titkosszolgálat 007-e, a mi D-209-esünk egy kávéra – faggatózni, és otthon nem sokkal később mesélte neki a CIA, hogy keleti embereik mindent visszahallottak Moszkvából…
És ha már sztorizunk: dolgozott ő a Fehér Háznak is: „Amikor Bush készült Magyarországra, akkor James Baker külügyminiszter első számú jobbkeze, Robert Zoellick lehívott Washingtonba, ahol találkoztam is Bakerrel, és fél órát beszélgettünk. Fölkértek, hogy írjak egy üdvözlőbeszéd-vázlatot. Amit persze ők átírnak, átszerkesztenek. A beszéd fő vonala az 1568-as tordai országgyűlés példájára hivatkozott. Ugye az arról volt híres, hogy a világon először törvényt hozott a vallásszabadságról. Ez egy mondatból állt: minden ember olyan hitben éljen, amilyenben akar. Az volt a terv, hogy amikor leszáll a repülőről, ezt mondja el. Maximum tíz percben. Az volt a fontos, hogy üzenet legyen benne. Megírtam, a Fehér Házban átírták, majd körbeadták a külügyminisztériumban véleményezésre. Húsz perccel a leszállás előtt jött az üzenet a külügyminisztériumból, hogy ne mondja el. (…) Ezt a beszédet tépte szét idősebb Bush 1989 júliusában a Kossuth téren." Róna ugyanis a tordai országgyűlés és vallásszabadság szellemét kívánta feleleveníteni, csakhogy az amerikai külügy az utolsó fél órában visszavonta a beszédet, mert rájöttek, hogy az Romániával szemben esetleg kényelmetlen lenne, elvégre Torda ma ott fekszik... Ezt adta aztán elő Bush rendkívüli jó érzékkel (ami persze inkább a píárosát dicséri), mint aki nem kívánja a magyar közönségét az esőben várakoztatni...)
Könnyen mondhatnánk, hogy kintről, biztos fedezékéből beszél okosakat, de nem csak nagytőkés ő, hanem nagyon tökös legény is (bár már nagypapa), szókimondó, ami nem trágárságot jelent, hanem igazmondást. Már megszedte magát és nem akar egyik oldal pártpénztárosa, sem Demjánsándora lenni, sőt a legutóbbi LMP-s belharc láttán talán végleg kivonult a magyar belpolitikából, ami azért nem kis veszteség, elnézve a hazai politikus kínálatot. (A híres, minden ország olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel -elv közgazdászi nyelven is bizonyítható: a hazai politikus-kereslet sosem termelt még ki igazán méltó kínálatot…)
Élvezetes életútinterjú, számos sztorival a nemzetközi pénz- és politikai életből, Amerika és Anglia lelkéről, az élni és élni hagyni szabadságról – és itthonról, ahol mindig minden másképp van…
Egyike a kötet a kevés, korunkról szóló okos és tisztességesebb közbeszédeknek, és az teszi még rendkívülivé, hogy még a balos média Bayerzsótijaként működő Andrassew Iván is egy igazi újságíróhoz méltó szerepet játszik benne.
Csak címszavakban akartam feleleveníteni magamnak, ez lett belőle.
*
Akit érdekelnek az aktualitások: Róna P. a friss hírekben.
És egy tévéinterjú, a kiakadt Rónával:
A Noran Libro kiadó könyvbemutatója, szintén videón.
A már megidézett Bogár klub (Echo tv) reakciója Róna P. politikai kivonulásáról - csak semmi hiszti, Bayeréknek itt éppen tetszik Róna írása:
![olvastam még [201710]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/049f9e6954ce70f37ff3784aeb0097a6_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)