Kádár János mindennapjai
Magyar Nemzeti Levéltár - Libri, 2012
magyar történelem / Kádár-kor / politikus / az 'Öreg' / életrajz / magánélet
[matt 4 és fél lépésből]
"Egy gyalog - amennyiben támadja azt a mezőt, amelyen egy ellenséges gyalog eredeti helyzetéből két mezőt haladva átlép - ütheti azt az ellenséges gyalogot, úgy, mintha az az eredeti helyzetéből csak egy mezőt haladt volna előre. Ezt a lépést, amely csakis egy ilyen gyalogtolást közvetlenül követő válaszlépés lehet, en passant (menet-közbeni) ütésnek nevezzük.
Amikor egy gyalog eléri az utolsó sort, (akár ütéssel, akár lépéssel) azonnal át kell változtatni, ugyanazon lépés részeként, a gyaloggal azonos színű vezérré, bástyává, futárrá, vagy huszárrá, a lépést tevő választása szerint. A választás nincs ahhoz kötve, hogy a játszma során addig milyen tiszteket ütöttek le. A gyalog ilyen kicserélését gyalogátváltozásnak nevezzük."(Sakkszabályzat: a gyalog lépései, részlet)
Egy végtelenül alapos (agyonlábjegyzetelt), de „az Öregnek” tényleg csak a magánéletét érintő életrajz: miért tartott tyúkokat a Rózsadombon (egy gyerekkorában az utcán madzaggal sétáltatott kakas van a dologban), miket evett és milyen műkincseket gyűjtött, hogy Zeligként viselkedett a nála magasabb rangúakkal (ha kellett, láncdohányos vagy nagyivó lett a szovjet elvtársak mellett) és halk szavú (de engesztelhetetlen és könnyen sértődő) diktátorként a nála kisebbekkel, vagyis egy egész országgal – és persze rokonaival, sőt egykori szeremével, még a Tamáska Mária előtti időkből.
Manek Attila: Kádár János látogatása a Habselyem Kötöttárugyárban, 1984.
(www.mult-kor.hu)
Voltak benne új dolgok a számomra, de csak mert nem ismerem még eléggé a szakirodalmat, azért sok új felfedezéssel nem hiszem hogy gazdagította a történettudományt, legföljebb olyan mélységű észrevételeivel, hogy pl. csak ’67-től vannak meg az asztali naptárai – innen tudjuk mikor járt úszni vagy fodrászhoz.
"nekem a Balaton a Riviéra"
Részben megcáfolódik Kádár puritánságának mítosza: igénytelen kisigényű ember volt, de sznob, avagy másképpen: megtartotta pár szokását, elég itt az örök káposztás cvekedlire utalni (még elegánsabb, nagy ársasági menükbe is bekerült miatta, de konfekciónak tűnő öltönyei bizony varratta, tekintélyes, milliós értékű vadászfegyver- és képzőművészeti gyűjteményt szedtek össze lakásukban.
balról Biszku Béla
Mivel csupán magánéletrajzi kötet, ezen elv szerint nem vagy alig érinti pl. a Nagy Imre-traumát (ezt az ő szempontjából így nevezném), sem azt, hogyan marasztalta később is a szovjeteket, sem pedig azt, miképpen szerelte le az őt balról támadó párttársait, ezekről itt vagy nem is értesülünk, ha mégis, csak említés szintjén. Persze ezek elmaradása érthető a fenti idézett alapelv nyomán, mégis hiányoltam, mert a rendszerre ezen esetekben is az ő személyisége nyomta rá a bélyegét (billogát) és még a kötet is terjedelme is elviselte volna. Szóval van némi hiányérzetem, így marad „végső” olvasmánynak a Huszár Tibor.
a híres szekkó a pártház (ma képviselői irodaház) falán: Kádár felett Aczél György kibicel
(Bernáth Aurél: Munkásállam, 1970)
Bibliográfiailag tekintélyes és alapossága miatt abszolút kell kategória és kézikönyv jellegű munka, egyetlen esetben éreztem valami zavart: amikor Farkas Vlagyimirt idézi és mintha itt megtréfálta volna a szerzőt a szövegszerkesztője, mert valami teljesen szövegidegen idézet szerepel, ha jól emlékszem, a börtönévek kínzásairól volt szó, és mégis valami étkezési szokással kapcsolatban idézi (még rákeresek, hol is van ez). De ez apróság, az életrajz részletessége és gondossága lenyűgöző, feltárja vagy megidézi a teljes szakirodalmat és az élvonalbeli kutatókon kívül minden bizonnyal valamennyi érdeklődőt hosszú olvasmánylistával látja el a témában…
...és végül egy "remekmű" a Kerényi Imre-féle istállóból mecenatúrából, 2012
Majtényi György (1974-) korábbi könyveiből:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)