Vikas Swarup: Semmit és mindent
[Q and A, 2005] ford. Kovács István
Glória, 2007
[4 kör curry]
Szociográfiának beillő India-regény. Egy (szub)kontinensnyi gettó világa tárul elénk, ahol még (szub)kultúrára sem telik a napi betevőért guberáló, testüket és lelküket naponta kiárusító nyomorultaknak.
A tegnap a közszolg. tévében leadott film (Gettómilliomos – Slumdog Millionaire), mely miatt még aznap délután elolvastam a könyvet, ezt a színpompás pokol jelleget még jobban kiemeli – miközben nem láttam még ennyire átírt, gyakorlatilag újraírt regényt filmvásznon (és nem tudok eléggé röhögni azon, hogy mint „Legjobb adaptált forgatókönyv” is Oscart nyert. Szerintem csak azért írták át szinte teljesen, hogy ne kelljen jogdíjat fizetni az írónak…) Lehet, hogy most itt többet fogok kotyogni a filmadaptációról, de lehet hogy ez húzza ki belőlem a könyvről közben folyton módosuló véleményemet.
Slumdog Millionaire – Gettó Milliomos (2009), rendezte Danny Boyle
(Ez a latrinás jelenet nem szerepel a regényben, de jól összefoglal és helyettesít sok másikat...)
A regény kevésbé komor, persze rettenetes jelenetekkel húz le a mélybe, de hősünk mégsem csak a szeméttelepen nő fel, az árva kisfiút egy katolikus pap neveli, na persze itt és a következő fejezetekben mindjárt kijárja a purgatóriumot is, lesz drog, pedofilok, gyilkosság, és újabb árvaság.
Néha még azt is gondoltam olvasás közben, micsoda egy kotnyeles kisfiú, mindenbe beleüti az orrát, házasságtörőket és kémkedő diplomatákat buktat le azzal, hogy merő kíváncsiságból mindig a nyomába ered a számára gyanús felnőttek (ez kissé túlkomplikált: egy, a világról szinte mit sem tudó kisgyerek mi alapján talál ennyire gyanúsnak, furának bármit is?!), lebuktatva őket és mintha egy számítógépes játékban lennénk, ezzel lép egy újabb szintre. Ezek a dantei pokoljáró szintek néha túlírtak, körkörös szerkezetük miatt is túl sok az ismétlődés és néha hiteltelenné is teszi az egészet. (A civilben diplomata szerző talán önironikusnak szánhatta a kémkedő diplomatás fejezetet).
A film túl sok egyéni részletet, ötletet elsikkaszt, ez természetes, sűrítenie kell, de kárpótol értük saját kis hozzáadott jeleneteivel és azzal a háttérrel, melyet a regényben gyakran kitakar a kisfiú, a színpompás, de a pompa mögött egy önmegsemmisítő módon indusztrializálódó, nagyhatalmi státuszba véres körmökkel kapaszkodó világgal.
Ezt kihagyhatták volna - bollywoodi násztánc
A tévés vetélkedő mint szerkezeti szál remek ötlet volt, kissé másképpen, de erre fűzték fel a filmet is. Az, ahogy egy árva, iskolázatlan utcagyerek életének egyes epizódjai rímelnek a kvízjáték kérdéseire, az egy szépséges csoda, amiből még pokolban is jár némi fejadag, kinek kevesebb, kinek több – a történet vége merő happység, a mesebeli herceg kiállja a tíz(enkét)próbát, lesz szerelem és vagyon rogyásig, mégsem geil az utóíz, így kerek, így szép – és éppen így lesz csak egy az ezredforduló kellemes, de nem a legjelentősebb alkotásai közül.
Sajnos Nem tudott eléggé elszakadni a Bollywood-i álmok világától, és meg kell mondanom, a szövege sem volt az az agyoncsiszolt márványcsoda, egy jó regény maga a Tádzs Mahal, ez csak egy makett lett. Állítólag 2 évig írta titokban, külügyi szolgálata mellett, nos, vagy elhalmozza munkával a diplomatátit India, vagy csak ennyire futotta, nagyon elmesélte, de nem írta meg elég jól.
ps.
ha nekikezdesz, rendelj mellé indiai kaját, úgy tuti!
Vikas Swarup (1963-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)