Veiszer Alinda: Ráadás
Alexandra Kiadó, 2012
művész / tudós / híres ember / interjú / Magyarország / 20-21. század
(Igyekeztem az interjút „pontozni”, persze, óhatatlanul a személyt is sikerült. Alinda mellesleg nálam örök zömmel 5* - update 5 évvel később: fenéket)
Baló György: 5* (mérges)
„A pályázatunkat egy MSZP-SZDSZ kormány idején csalta el az ORTT. Összességben úgy látom, hogy az MSZP és kisebb részben az SZDSZ többet ártott nekem, mint az összes többi párt együttvéve.”
Tarr Béla: 4/5* (durcás)
„A legjobb díj a Kossuth-díj. Az legalább visszaadható. Én várom, hogy mikor jönnek érte. Én odaadom.”
John Lukacs: 5* (pedáns)
„anyám anglomán volt”
„…ma az egész világon, de főleg Magyarországon, a konzervatív jelző teljesen pontatlan.”
Sára Sándor: 5* (örök kíváncsi)
„az orosz harckocsikra magyar sebesültek voltak rákötve”
„Amikor [apám] hazatért, le sem vetkőzött anyám előtt. Nyilván jól megverték, és látható nyomai voltak. Nem beszélt. Csendesebb lett és szemlélődőbb.”
„Manapság szívesen csinálnék filmet a bankárok életéről.”
Lányi András: 5* (bölcsész társadalommérnök)
„Úgy láttam , hogy az SZDSZ-be azok mennek, akik nem tudták, hogy hol élnek, az MDF-be meg azok, akik, nem tudják, hogy mikor.”
…Viszont súlyos hiba, hogy hiányoznak a beszélgetések végéről az évszámok. Így csak sejthető, mikor is beszélgettek, mind 2012-es? Netán 2011-ben már? valami még korábban? A számos aktuálpol. téma miatt nem mellékes, és nem válik a kötet előnyére, hogy éppen ezekből következtethető vissza a dátum.
(csak beleolvasgattam)
[4/5*]
*
Agatha Christie: Nem csalás, nem ámítás
[
They Do it with Mirrors, 1952] ford. Tábori Zoltán
Európa, 2006., 2011.
angol / krimi
Az egyik legszellemesebb párbeszéddel indul ez a krimi, a két „öregasszonnyal” az elején, legalábbis ennyit rég mulattam Lady Agathánál.
Aztán a vesszőparipám: társadalmi regénynek is parádés (tovább kirándulunk a megszokott középosztályi terepen a nevetséges és dekadens arisztokrácia világába, de legalulra is, így a nevelőintézetisek közé), kriminek viszont már annyival csekélyebb súlyú, hogy csudára meg van ugyan kavarva (nagy a család), mégis elég könnyű kitalálni, ki a hunyó…
[4]
*
Agatha Christie: Egy marék rozs
[A Pocket Full of Rye, 1953] ford. Borbás Mária
Európa, 2002., 2005.
angol / krimi
Egyik tökéletes krimije, nem mellesleg remek szöveg és karakterek. (bár az megérne egy műelemzést, hogy miért folyton a hübrisze buktatja le a főbűnöst. Lady Agatha nem merte bevállalni, hogy létezhet tökéletes gyilkosság, ha kellőképpen mértékletes ember a gyilkos? (no meg persze akkor nem megírható, nincs lezárás) A mondókához ragaszkodás máris kényszerpályára szorította a gyilkost, az pedig, hogy ő maga emlegette folyton – hogy ne legyek nagyon spoileres – azt a madaras dolgot, az végleg meggyorsította a lebukását. szóval valahol mégsem tökéletes krimi ez sem, de nagyon agyafúrt mese.)
[5]
*
Magyar Könyvklub, 2004., Aquila, 2006.
angol / krimi
Végtelenül izgalmas és szórakoztató , de nem teljesen értem azt, hogy a 2. számú hulla hogy fedezhetett fel olyasvalakit az újságkivágásban, aki nem is szerepelt ott… (hogy azért még tkp. spoilermentes maradjak). De lehet hogy ezt félreolvastam v. rosszul emlékszem. A másik problémám, hogy uő. miért kotlott az infóján és „várta” be a végzetét: persze, P. figyelmeztette, de ez már akkora fokú stupiditás, hogy a regény sínyli meg. Szóval regénynek remek, de kriminek nekem túlbonyolított, sajnos.
[4,5]
*
Agatha Christie: Éjféltájt
[Towards Zero, 1944] ford. Fehér Katalin
Európa, 2007., 2008
angol / krimi
Feszültségteremtésben az egyik legbravúrosabb krimije.
Csak az a kár, hogy végül kissé mesterkélt, túlbonyolított a megoldás.
Filmen egészen érdekes, a britek beletették Jane nénit, pedig csak Poirot jelenik meg – megidézi egy rendőr pár mondat erejéig, és ennyi. Meg talán a szokásosnál is jobban átírták, hogy egyszerűbb legyen, el is vettek szereplőt, nem csak hozzáadtak. (Mit szól ehhez a Miss Marple sorozathoz az örökös? vagy az Irodalmi Alakok és Mellékszereplők Szakszervezete…? már ha van ilyen bejegyezve valahol :)
[4,5]
*
Popper Péter: Praxis avagy angyalok a tű fokán
Vallomás a lelki gyógyító ritka diadalmáról és gyakori bukásáról
Saxum, 2007
pszichiáter / memoár
A zsidókereszténybuddhista pszichomókus guruíró vegyes szakmai memoárjai és személyes vallomásai ez a vékony kötet (e-bookoknál mindig zavarban vagyok: nem fogtam fizikai valójában, csak a borítóját láttam, és mindig félek, a teljes kötetet beszkennelték-ea kalózok – olyan ez , mintha vkit telefonon, látatlanban „gyóntatna” egy doki.) Egy kevés elméleti szakmázás, sok esetleírás, de alig pár szóval, szinte tanmesék, ahogy azt Poppertől megszoktuk. Szerencsére az aktuálpolitizálás teljesen elmarad, abból sosem jön ki jól. Helyette némi misztika és vallásbölcselet. Szóval teljesen zanza. Kiderül az is, egy lélekbúvár mentalice jobb ha egészséges, mert csak többet árt, mint használ. De ha rossz ember, és még beteg is a lelke, akkor nem erre a pályára való. (De ez mellékes.) Csudapofa tanárairól is megemlékezik, a hazai pszichoszakma nagy öregjeiről, alapítóiról.
[4]
*
Dashiell Hammett: A tizedik nyom
The Continental Op, ford. Szabó Mihály István - Varga Bálint
Agave, 2013.
angol_usa / kriminovella
Első ismerkedésem a nagy klasszikussal, és ebből a szempontból kissé csalódás volt. Helyenként nagyon száraz, puszta detektívsztori, persze azért kárpótolt is néha, amikor mintegy kiáradt, kiöntött a műfaji mederből és szinte kapálóznom kellett, hogy a felszínen maradjak.
De ez csak rizsa, a műfaj rajongóinak úgyis kötelező darabok. Két dolog nagyon tetszett: hogy e „Continental Op” kriminovellák hőse, a detektívünk mindvégig névtelen maradt, mindig csak ad hoc felvett álneveit halljuk, másrészt hogy szokatlan karakter, éppen a szerzőnk ellentéte: testes, sőt kövér és aránylag alacsony figura, akin mégis megakad a nők szeme és a verekedésben is otthon van.
[4]
*
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek
Agave Könyvek, 2013
ford. Lóránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina
angol_usa / regény / sci-fi / elbeszélés
A F451: 4,5* (zsenialitását elismerve és örök rajongójának megmaradva, ez bizony kissé zavaros, túlírt, a filmadaptációk történetében szinte páratlanul, a fim csak javított rajta, a lényegét hozva)
A sci-fi és egyéb novellák: 3* – 4*
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)