Agatha Christie: Poirot munkában[Poirot Investigates, 1924] ford. Németh Zoltán és Varga István
Hungalibri, 1997
angol / kriminovellák
Két éve ("Poirot nyomoz") csak ennyit firkáltam a másik, újabb fordítást olvasva:
"Értékelés helyett egy idézet:
>Poirot igazán igyekezett, hogy szerénynek látsszon, de ez nem nagyon sikerült neki.<"
(Akkor még négyest adtam rá.)
És tényleg, rengeteg pöffeteg idézetet gyűjtöttem Poirot-tól, alighanem maga Lady Agatha is dühös volt a világra, mikor ezeket írta, mert ezek már annyira nagyképűek, hogy az egyébként (már szinte) tényleg elmegyenge Hastingset veszi pártfogásába az olvasó. (Sőt egy ízben magát Japp felügyelőt hülyézi vagy kreténezi le a kis pöffeteg belga.)
Elég vegyes, és inkább unalmasak, regénypalántáknak sem jók, mert kevés a körítés, és kevés a hulla is, többen csupán rablás zajlik, vagy egyéb vértelen stiklik, amik, ha jól figyeltem meg, azért komplett bűnügyi regénynek nem komplett megoldás.
Valóban bravúros a betegágyból, táviratilag megoldott rejtély, és némileg kellemes darabok is akadnak, de kedvencet nem is tudnék megnevezni a 11 kis történetből. Több közülük ismerős volt, talán betették más válogatásba is, illetve egész filmmé dagadtak a brit tévében, ezek abszolválása jobbára csak a felidézett békebeli miliő okán kellemes időtöltés.
Ha esetleg kakukktojásokra vadászunk az életműben: talán a háborús kémsztorik egyik legkalandosabbja 'Az elrabolt miniszterelnök' c. fotel-jamesbond történetben erős a háborús hisztéria érzete és szinte megcsap a kémek arcszeszének illata (túlzok, inkább az Anglia szent földjére beépült németek savanyúkáposzta bűze – megint túloztam :) ) – Tuppance-ék kalandjaiban szokott még megemlítődni a kémkedés és hírszerzés világa, de csak sejtelmes ködösítésben.
[3,5]
*
Kaszás György: Amit a tehenekről feltétlenül tudni kell rajz. Elek Lívia
Animus, 2013.
magyar / kortárs / humor / képeskönyv
A patalógia segédtudománya, a tőgytan alaptézisei illusztratív zsebkiadásban.
Csak egy-két tézis, mely segít eligazodni a mindennapokban:
„A marhák osztálytársadalomtudománya megkülönbözteti az alja tehénlepénylesőket és a zsíros tejfölözőket.”
"A tehénkiszela méla, bávatag állat, mindenre tojik. Még a Holstein szeletre is ő tojja a tojást.
Nem összekeverendő a húsvéti nyúllal, mely csokit tojik."*, vö. Amit a nyulakról feltétlenül tudni kell c. opust.
*Elnézést a szerzőpárostól, hogy a szájukba adtam ezt a tudományos felfedezést. (opyright Pável)
Csak egy-két tézis, mely segít eligazodni a mindennapokban:
„A marhák osztálytársadalomtudománya megkülönbözteti az alja tehénlepénylesőket és a zsíros tejfölözőket.”
"A tehén
Nem összekeverendő a húsvéti nyúllal, mely csokit tojik."*, vö. Amit a nyulakról feltétlenül tudni kell c. opust.
*Elnézést a szerzőpárostól, hogy a szájukba adtam ezt a tudományos felfedezést. (opyright Pável)
[4]
*
Kaszás György: Amit a lovakról feltétlenül tudni kell rajz. Elek Lívia
Animus, 2013.
magyar / kortárs / humor / képeskönyv
Egy könnyed marhulás pardon lócitromkandírozás..
Elsőre még vicces, másodjára már feltöri az orrnyergedet.
Elsőre még vicces, másodjára már feltöri az orrnyergedet.
[4]
*
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr[Шкурка бабочки, 2005] ford. Goretity József
Libri, 2013
orosz / kortárs / regény / thriller / szexuálpszichológia / kriminológia
"Kilátástalan világ ez, ahol nincs helye a reménynek, ahol elkerülhetetlen a halál, a szenvedés pedig mindennapos és kibírhatatlan. Olyan világ, amelyben Ruandában piramisba rakják a gyerekfejeket, hogy könnyebben összeszámolják őket; olyan világ, amelyben Moszkvában egy harmincéves férfi a kád szélén ül és sír, mert nem tud elélvezni, még akkor sem, ha maga elé képzeli, hogyan nyúzza le darabonként a bőrt egy tizenöt éves lányról, aki irgalomért könyörög, és már könnyezni sem tud, mert kiszúrták a szemét.
És a férfi éppen azért sír, mert ez az egyetlen kép, amelyik képes felizgatni."
Brutális, véres és lelkiző. Egyben gyorstalpaló az alapoktól a csúcsokig kriminológiából és BDSM-ből.
Annyira nem húznám le, mint drága Katherina hivatásos előolvasó kartársam, de megértem a csalódottságát. Engem néha elszórakoztatott (elképesztett) a szerző fantáziája a horror területén (vagy csak rész vett a csecsen háborúban? mindenesetre nem kerülnék a kezei közé), de a lelki nyavalygások és Xenia karaktere, meg az egész krimi-szál (bár valójában nem érzem annak) nem nyűgözött le.
Annyira nem húznám le, mint drága Katherina hivatásos előolvasó kartársam, de megértem a csalódottságát. Engem néha elszórakoztatott (elképesztett) a szerző fantáziája a horror területén (vagy csak rész vett a csecsen háborúban? mindenesetre nem kerülnék a kezei közé), de a lelki nyavalygások és Xenia karaktere, meg az egész krimi-szál (bár valójában nem érzem annak) nem nyűgözött le.
"Életem minden pillanatában tisztában vagyok vele, hogy mindaz, amit csinálok, abszolút szörnyűség. (…) egyetlen dolgot akarok lerombolni a hazugságot, (…) Levágom a nők mellét, felvágom a hasukat, forrasztópákával kiolvasztom a még élő testükből a zsírt – én így beszélek. (…) A kiáltás üvöltésbe fordul, aztán nyöszörgésbe. Ezek a legőszintébb hangok. A fájdalom nem ismeri a hazugságot.
Ők azonban ekkor sem értenek semmit, és végül mindennek vége, a fonál elszakad, és mások élete úgy zsugorodik össze a kezem alatt, mint a pillangó bőre."
Sajnos tényleg hajaz a Szürke (1)50-széria együgyűségére (bár itt leginkább csak véres hajcsomók kerülnek elő dildóban végződő hajkefék helyett), de azért nem egy súlycsoport. Széplelkűeknek nem ajánlott a számos igen durva (a sorozatgyilkos szemszögéből mégis szinte már lírai részlet) miatt és ezt a legkomolyabban mondom, ilyen kínzásokról még nem olvastam sehol (pedig…), de összességében mégiscsak egy pszichohorror lektűr.
Visszaemlékszem azért egy elgondoltató elméletére, miszerint régen még nyilvánosak voltak a kivégzések, ma meg a prűd televíziózás korában (mert a látszat ellenére, legyen az bármilyen véres, még mindig vannak tabui) talán nem véletlen vágynak az emberek olyasféle dolgokra, melyek egyben el is borzasztják őket.
Most nem csak hogy nem nyúlsz magadhoz olvasás közben (E.L.Jamesnél ezt érzésem szerint el is várta a célközönségétől a kiadó – nem is értem a sok metrón olvasót…), itt arra jutsz a végén: egy darabig más se érjen hozzád…
Cserébe viszont az egyik tuti esélyes a 2013-as Év borítója díjra!
[3,5]
*
Pünkösti Árpád: A Horn Angyalföldtől a pártelnökségig : 1932-1990
Kossuth, 2013
magyar történelem / politikatörténet / politikus /Kádár-kor / rendszerváltás
Sűrű, lassan olvasható politikai életrajz és politikatörténet, a gyerekkortól a pártelnöki címig (1990 májusáig, innentől remélhetőleg újabb kötetbe kezd a szerző.) Nem ez lesz P.Á. szakmai karrierjének csúcsa, többször is kilép a történészi szerepből, mikor pl. Oplatkát említi az ő Németh Miklós-írásával, leszimpatizánsozza, miközben őróla magáról az első soroktól kezdve lebőg, hogy ez inkább védőirat Hornról, mint szakmunka. Védőirat a régóta és némelykor igen hevesen érkező támadásokkal szemben, de ne essünk túlzásba: jobbára higgadt és tárgyilagos (bár néhol gyatrán lábjegyzetelt és nehezen követhető narrációjú) munka. Alig pár esetben fogott el az az érzés, hogy Moldova, befejezve Kádár-apológiáját, történészi munkába fogott Hornról, másik kedvencéről, de ő azért nagyobb adagokban töltötte magát a sorok közé. Szóval Moldovától hihetetlenül objektív lett volna, De Pünköstitől ez inkább egy lektűr.
De beszéljünk kicsit a szerző helyett magáról a témáról is: természetesen jó sokat megtudni „Horngyusziról”, a rettenetes gyerekkoráról, hogy mennyire a semmiből jött és mire vitte, egyrészt önerőből, másrészt mennyit köszönhet a pártnak és a mozgalomnak, hogy milyen szívós és ambiciózus volt, és mennyire „plebejus” maradt (ezt tapintatból nem fejti ki eléggé Pünkösti, hadd utaljak most csak Szörényi prof nagyköveti élményeire (katt, aztán Ctr+F "horn")
Elég érdekes téma pl. máig, ki is volt a határnyitó, Németh Miklós vagy Horn, vagy kollektív ötlet és határozat volt a Bem térről? Pünkösti ebben is Horn pártját fogja (de legalább megemlít más nézeteket is.)
Szóval szép nagy téma körbejárni Horn államférfiúi érdemeit, illetve megjósolni, mekkora betűvel is szedik majd egykor (az igazi) történelemkönyvek a nevét. Mondjuk a perspektíva is lényeges: erről nagyban tehetnek utódai is (mind a pártelnöki, mind kormányfői posztján), ugyebár. Nem kell Wittnermáriázni ahhoz, hogy Megyó és Fletó évei után szinte visszasírják az egykor még átkozott „szakértői kormány” fejét.
Szóval szép nagy téma körbejárni Horn államférfiúi érdemeit, illetve megjósolni, mekkora betűvel is szedik majd egykor (az igazi) történelemkönyvek a nevét. Mondjuk a perspektíva is lényeges: erről nagyban tehetnek utódai is (mind a pártelnöki, mind kormányfői posztján), ugyebár. Nem kell Wittnermáriázni ahhoz, hogy Megyó és Fletó évei után szinte visszasírják az egykor még átkozott „szakértői kormány” fejét.
A nagy kérdés az, ez a nosztalgia mennyiben az ő érdeme, mennyiben utódaié. Sejteni vélem a választ – melyet remélhetőleg egy 2. kötet segít majd jobban megfogalmazni, még ha előre láthatólag nem is fogunk egyetérteni mindenben. (Ez is remek alkalom arra, hogy megint felhívjam a figyelmet arra, ez egy apológia. Egy jó történelemkönyvnél nem merül fel, hogy egyetértesz-e vele vagy sem, azt leginkább elfogadod.)
[4]
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)