[Det grovmaskiga nätet, 1993] ford. Péteri Vanda
Animus, 2007 (és 2012)
svéd / kortárs / krimi
[4 és fél vektor]
"Tudod, mi az a determináns?
-A determináns?
-Igen.
-Fogalmam sincs – felelte Münster.
-Nekem se – mondta Van Veeteren. – De ennek a nyomán járok."
Ez remek volt. Rég nem élveztem ennyire a nyomozás minden fázisát, az más tészta, hogy nem látom esélyét annak hogy az olvasó kitalálja, hacsak nem vezet maga is listákat az összes szereplőről, hogy összevesse, kihúzzon, beírjon. Aki itt azt írja, hogy kitalálta, az azonnal jelentkezzen a kopófőiskolára, mert legalább olyan rendkívül finom szimata van, mint Van Veeterennek.
Szóval a zsaruk körmölnek, radíroznak (bár VV inkább forró fürdőt vesz, kitesz a vécédeszkára egy gyertyát és csutkára tekeri Bachot), míg végül fent marad egyetlenegy név – kár, hogy ezekbe az olvasó nem láthat bele, a számunkra elszórt infók csupán az izgalom fokozására elegendőek, de arra nagyon.
"-Ha valamit megtanultam ebben a szakmában, akkor azt, hogy több összefüggés létezik a világban, mint ahány részecske az univerzumban."
Sajnálom, hogy csak most vágtam bele Håkan Nesser könyveibe (pedig ez már 8 éve is megjelent nálunk, majd rá egy évre, 2008-ban a A Borkmann-elv is), de csak nem régóta vagyok az emberi lélek skandináv éjszakáinak illetve könyvbe préselt verzióinak a rajongója, az utóbbi 2 évben pedig hirtelen elkezdett felhígulni a skandi krimiirodalom, legalábbis hazai kiadásai, szóval aggódtam, de aztán nagyot csalódtam – kellemesen.
Többen emlegetik Nesser humorát, és kopójának (Van Veeteren főfelügyelő vagy csak: VV) csudajó karakterét, joggal: nála cinikusabb, szimpatikusan bunkóbb regényalakot nehéz lenne találnunk a világirodalomban – megjegyzem: még nála is szarkasztikusabb a lánya, Jeff, legalábbis ez derül ki haldokló kutyájukkal közös jelenetükben, ahol jól beszól apunak, viccből. (Az eb pedig Bismarck, már a neve sem arra utal, hogy tacskó lenne szegény, remélem még viszontlátom más, korábbi könyvében.)
A filmeken Van Veeteren szerepében: Sven Wollter
Sokat elárul még a zsaruról, hogy fia drogdílerkedésért börtönben ül, de még inkább árulkodó, ahogyan magában a fiára gondol… Zseniális szerep ez a VV, eljátszani nem lehet könnyű, amikor olyan jelenetei vannak, hogy (fejből idézek) „egy pillanati azt hihettük volna, mosolyra húzódik a szája”, de aztán jól odamond inkább valamit a maga bicskanyitogató stílusában.
"…hirtelen hatalmába kerítette egy érzés. A jó közérzeté. Megpróbálta elnyomni, de ott maradt… meleg, makacs és megkérdőjelezhetetlen érzés. Az élet kifürkészhetetlen gazdagsága iránt érzett háláé."
VV néha élni is elfelejt, annyira a munkájának él, amikor mégis eszébe jut, akkor meg felmond, persze nem fogadják el, ő a legjobb a szakmában. Jelen történetben nyaralni készül a napos Ausztráliába, előre megveszi a repjegyet is, va banque-ra játszik: ha nem lenne meg időben a gyilkos, akkor pedig nyugalomba vonul.
rend. Martin Asphaug, 2000.
Szóval ez a krimi most megközelítette az ötöst, ám sajnos elvette a krimiolvasás legfőbb gyönyörét azzal, hogy – úgy tűnik, ráadásul újraolvastam még azon melegében, hogy ellenőrizzem – földi halandó számára túl kevés nyomot tárt fel előttünk. Hideg nyomon kullogtam a kopók sarkában, de közben nagyon jól szórakoztam.
Håkan Nesser (1950-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)