Nagy Janka Teodóra: Bali Mihály, 1856-1926
Szekszárd : Pécsi Tudományegyetem lllyés Gyula Kar, 2013.
mikrotörténelem / magyar történelem / néprajz / hóhér / századforduló / Horthy-korszak
[4 és fél hóhércsomó]
A polgári Magyarország (khm, nem ez, hanem még a dualista-monarchikus, már ha lehet polgárinak nevezni, szóval a posztfeudális, na) némi vita után 1878-ban deklarálta a halálbüntetést, igaz, csak kivételes esetekben, előre megfontolt és Dexternek is véres esetekben illetve természetesen a királygyilkosságoknak fenntartva. Ezért aztán a kísérő jogszabályokba lassan, részletekben, de bekerült a hóhérszakma feltételrendszere: „bírjon gyakorlattal”, „kellő ügyességgel”, stb. A „félfeudális” ántivilágban még a városok tartottak hóhért, az első állami ítélet-végrehajtó Kozarek Ferencz lett 1867 után – az ő nevéhez fűződik a hóhérszakma átnevezése, talán így picit könnyebb volt csajoznia...? Az ő 1893-as halála után lép színre utóda, könyvecskénk „hőse”, Bali Mihály. (Első munkája csak 1895 elején adódott – vajon be kellet járnia minden nap? Mit csinál egy hóhér két munka közt? Megtudjuk!)
De kicsit vissza Kozerekhez: hiába nevezteti magát „végrehajtónak”, memoárjainak címlapján „magy. Kir. hóhér” szerepel. Igen: hóhérmemoárok! Nem is kevés, ömlött belőle a szó, bő sugárban, a Sugár Győző által átdolgozott, a hóhér halála évében még éppen megjelent „regény” (A pesti hóhér - történeti regény,
Budapest : Székely K., 1893., 4 kötetben) 3031 (három ezer!) oldalas! (Hmm, fel kéne tenni a molyra...)
Na de az utód, akiről nem véletlen írt a sokkötetes joghistorikus professzor, Mezey Barna tanítványa.
Bali Mihály a tolnai Fadd szülöttje, egyes hírek szerint pásztorból lett huszár, rész vesz Bosznia okkupálásában is tábori csendőrként, és ő jelentkezik, mikor -példát statuálandó a XIII. hadosztály egyik századát gyilkolászó ellenállókkal szemben - akasztani kell pár bosnyákot: „Excellenciás urnak jelentem alássan, felakasztom én, ha kell,az összes bosnyákot!” Állítólag ügyesen (gyorsan) akasztott, és jó pénzért – melyet hazaküldött a szüleinek.
Többször igénybe vette még a szolgálatait Philippovich tábornok, így lassan egyenruhájává nőtte ki magát miket ilyes alkalmakkor viselt: szalonkabát, mandzsettával, fekete köcsögkalappal. Ezzel a tapasztalattal fogja elnyerni az állást, mikor 3 év után hazatér: nem volt komoly versenytárs, de azért voltak, még képzett jogász is pályázott a hóhérságra Kozarek halálakor.
Az apanázs (fizetés, lakbértámogatás és persze az eseti díjazás, no meg meg persze a segédek – a „pribékek” díja) különös része volt „az akasztott ember kötelével” rendelkezés: ezt jó pénzért eladhatta, mert a néphit szerint szerencsehozó talizmán az ilyesmi. Komoly dolog volt ez, főleg komoly bevétel, volt, hogy Bali megfenyegette a temesvári ügyészt, mikor az – talán keresztes háborút akart vívni a babonák ellen – megpróbálta megakadályozni ez efféle „nyerészkedést.”
Bali leszerelése után otthon, Faddon élt, családot alapított, gazdálkodott, dohányt termesztett, de a helyi képviselő-testületnek is a tagja volt, hogy innen önként vagy nyomásra távozott, ne tudjuk, de hóhérrá kinevezése után már nem tagja a testületnek, amelyiknek addig aktív tagja volt. A munka postán, levélben jött, ő meg felkerekedett az adott városba a segédeivel, majd hazatért gazdálkodni.
(Bali M. az ülő sorban, bajusszal)
(forrás: huszadikszazad.hu)
Állami („m. kir”) szolgálatban több mint harminc alkalommal vették igénybe Bali szaktudását. „Vizsgamunkája” egy rablógyilkos volt Belováron 1895-ben. Áldozatai (?) közt akadt testvérgyilkos, altisztjét megölő baka, rablógyilkos orosz hadifogoly, rabló és gyerekgyilkos fiatal nő, zsidó kocsmáros család kiirtója – színes a paletta.
Bali természetesen bekerült a folklórba, bulvárhírek és karikatúrák figurája lett, mai szóval „közszereplő”. A korabeli sajtó így veti össze elődjével: „egy cseppet sem magábavonuló, mogorva hóhér, hanem élni, mulatni szerető hóhér, ki örömest beszél boszniai pecérkedéséről és szívesen, bizonyos büszkeséggel mutogatja magát.” Ebben a – mondhatni, kevéssé finnyás - korban a kivégzések a sajtó nyilvánossága előtt zajlottak, és a hajnali esetekről a kíváncsi újságolvasó már is részletekbe menően tájékozódhatott a friss kiadásokból... Számos vicc, újsághír foglalkozott vele (Ady is írt róla), őneki magának is egyfajta sajátos fekete humort tulajdonítottak. A viccesebb kedvű faddiak még újévi jókívánság képeslapokra is rátették a képét, vagy csak annyit a szignója mellé, hogy „Üdvözlet Faddról!”. Ahogy manapság (na jó, pár éve) még twittelték, hogy „Rajzoljon téged körbe a Doszpot Péter ”, úgy jelentek meg a századfordulón az afféle képeslapok, hogy „Bali Mihály ítélet-végrehajtó mérje meg a nyakbőségedet.”
Kései pályájáról egy nem mellékes történelmi adat – nem is értem, miért lábjegyzetben szerepel csak: 1919-ben a forradalmi törvényszék halálos ítéleteit azért golyóval hajtották végre, mert Bali megtagadta a kivégzésüket...
Egyáltalán nem volt kirekesztett ember, a faddi élet egyik karakteres alakja, minden mulatságon, lakodalmon szívesen látott vendég – és hangadó mulatozó.
Harminc év szolgálati idővel nyugalomba vonulhatott, a 30 év „kifogástalanul teljesített működést” a királyi főügyész havi 64 kor. 80 fillér nyugdíjjal (plusz pótlékokkal) köszöni meg 1924-ben az „állami hóhérnak”.
Nem vagyok egy pénztörténész, de a kor inflációja ekkoriban szinte megelőlegezte az 1946-osat, az 1927-es pengőváltás előtti évek hiperinflációjában már ötmilliós bankjegyet is nyomtak. (tortenelemportal.hu, wikipedia), ami jelzi, mit érhetett a hóhér nyugdíja. Családja szerencséjére jó gazda volt, birtokát az évek során gyarapította, és kisebb vagyont hagyott a gyerekeire.
És persze ennél azért visszásabb volt a hóhér helyzete. Például az is árulkodó, hogy Kolozsváron egy „munka” alkalmával nem kapott szállást a segédeivel, de Bali feljegyzett szitkaiból kiderül, ilyen vele még nem esett meg korábban. Ahogy az is sokat sejtető, hogy nem volt kolbászból a kerítés odahaza sem: mikor kinevezték, több rokona kérvényezte, hogy lecserélhesse a Bali családnevet. Unokáját, Bali Mihályt csak Kötél Misának csúfolták a háta mögött.
A családból ma is élnek Faddon, két gyermekéből kettő nem is költözött el. Gáti Mariann dédunoka az egykori Bali házat, népnyelven a hóhérházat – akármi is legyen az - „Mítosz Meseházzá” alakította:
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)