Csepregi János Zsolt (1980-): Az amerikai fiú Ulpius-ház, 2013.
magyar / kortárs / ifi(?) / regény
Hát ez meg mi a tököm volt, kicsávó?
Csak szégyen a bloggerekre, hogy ez a szarság blogon indult el.
Valaki majd magyarázza el, miről szólt, és miért, mire fel adták ki…
Az ulpiust most már tényleg lebombáznám a föld színéről.
Csak szégyen a bloggerekre, hogy ez a szarság blogon indult el.
Valaki majd magyarázza el, miről szólt, és miért, mire fel adták ki…
Az ulpiust most már tényleg lebombáznám a föld színéről.
[2]
*
Mózes Attila (1952-): Zsibvásár szövegek egyetlen hangulatra
Kolozsvár : Erdélyi Híradó : Előretolt Helyőrség Szépirod. Páholy ; Budapest : Ráció, 2010.
magyar / erdélyi / próza
Gyenge volt ez most, netán kiégett az író? (Fellobbant benne a pálinka?) Talán ezért volt telis-tele szellemeskedő pinázással meg faszozással. Akad még benne (a kisprózák közt eldugva) egy félig öninterjú (emailben zajlott, nem volt visszakérdezés, csak fosta szót, kontrollálatlanul), amelyik komplett életmű-magyarázkodás, kissé öntetszelgő, májerkedő – ezt hogy mondják székelyül?
Írónk lehet, hogy benne van a kánonban, meg hogy alapból ilyen hetyke (frivol, beszólogatós, még keresem rá a szót), de ez nem több egy kocsmapulti rizsázásnál. Hiába panaszkodik fűre-fára, az erdélyi irodalmi életre, úgy tűnik, arrafelé könnyen kijön egy plusz kötet, ha maradt pár rizsma papír a nyomdában… A kötetcím találó, de pl. a Kefekötő még inkább az lehetett volna.
[3]
*
Csapody Kinga (1980-): Ex FISZ, 2012.
magyar / kortárs / novella
Olyan kis lányos, nőcis irodalom ez, NőkLapjá-ba való. Ama nagy éjszakát az első Nagy Ő-vel váró kamaszlányok világától odáig, amíg a lány maga is olyanná nem lesz, mint az anyák nemzedéke, papoló, álszent, és ahogy egy nagylány kinövi a felsőket, úgy növi ki az anya a jófejséget, és a legrosszabb, az amikor ezt a változást észleljük magunkon.
Felnőtt(ség)irodalom ez, persze semmi 18+, pereg az élet filmje, a kamasztekintet átfordul morc, megfáradt felnőttbe, alig emelnek ki a babakádból, és máris mi fürösztjük a babát, takarítunk utána és írjuk alá az ellenőrzőt. Épp ezért a húszas-harmincas nemzedék könyvecskéje, abból is a női nemé, és ezzel nem is tévedt nagyot a kiadó mert ők olvasnak a legtöbbet. (Nem is gyanúsítom meg a FISZT, hogy bestsellernek szánták, inkább csak elcsíptek egy pályázatot vagy maradék támogatást egy vézna kötetre.)
Kapunk még pár kedves, nosztalgikus (nagyapós) életképet, mindezt zömmel tisztességesen, máskor álnaívan megírva, semmi extra, némelyik ütősebb darab (Intő), mások harmatosabbak. Nincs vele semmi baj: végre egy nem gagyi ajándékkönyvecske barinőknek, akikkel együtt nőtt fel az ember leánya… „Emlékszel, mikor…?”
[3/4]
*
Balázs K. Attila (1973-): A zöld fotel lakója kiadó történet(ek)
FISZ, 2013
magyar / erdélyi / kortárs / regény
Hát ebben több rejlett, mint amit beletett a szerző. Sajnos a címbeli zöld fotel szemellenzős fülesfotel lett, nem csak „C”-t, a főhőst ejti rabul, halálos ölelésével, de a szerző sem lát túl messze belőle. A regénybeli fotel egy féreglyuk, ahonnan nehezen van visszatérés, a képzelet zabláját veszti és elszabadul, lovasát pedig halálra vonszolja a kengyelnél fogva (hmm, micsoda kép lett ez.)
A magányos C regényt ír, zsúfolt albijában nincs is más, csak könyvek, még a szomszéd nőjét is csak képzeletben **** meg, és ahogy fejben írt története, annak hősével együtt – aki egy templomi festő – véget ér, úgy törik rá őrá is ajtót végül. A gyenge szöveg (a képzelet világa kurzívval szedve), a párhuzamos történetek végén nem csak egy halott lesz. (Ejj, mondom megint, többre számítottam.)
Mellesleg én is egy zöld fotelben töltöm életem jó részét, ezt is ebben olvastam, én visszatértem. (Lehet hogy egyszer nekem sem sikerül…?)
A magányos C regényt ír, zsúfolt albijában nincs is más, csak könyvek, még a szomszéd nőjét is csak képzeletben **** meg, és ahogy fejben írt története, annak hősével együtt – aki egy templomi festő – véget ér, úgy törik rá őrá is ajtót végül. A gyenge szöveg (a képzelet világa kurzívval szedve), a párhuzamos történetek végén nem csak egy halott lesz. (Ejj, mondom megint, többre számítottam.)
Mellesleg én is egy zöld fotelben töltöm életem jó részét, ezt is ebben olvastam, én visszatértem. (Lehet hogy egyszer nekem sem sikerül…?)
[3]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)