Sergio Rubin - Francesca Ambrogetti: Ferenc pápa
Beszélgetések Jorge Bergoglióval
[El Papa Francisco, ered: El Jesuita, 2010] ford. Latorre Ágnes
Ulpius-ház, 2013.
[4 vatikáni menzajegy]
"– Szereti a tangót?
– De még mennyire! … Fiatal koromban sokat táncoltam,
bár a milongát jobban szerettem."
"– Azt is sokan mondják, hogy hisznek Istenben, de nem hisznek a papokban.
– És ez így van rendjén. Sokan vagyunk olyan papok, akik nem érdemeljük meg, hogy higgyenek bennünk."
Szeretem azokat a papokat, akiknek humora is van. Pláne ha pápa lesz belőle.
"-Nem vagyok biztos benne, hogy a cölibátus eltörlése olyan sok jelentkezőt vonzana a pályára, hogy az megszüntetné a paphiányt. Másfelől azt is hallottam egyszer egy paptól, hogy bár a cölibátus megszüntetése megmentené a magánytól, és adna neki feleséget, ugyanakkor egy anyóshoz is hozzájuttantá – neveti el magát."
Jorge Mario Bergoglio egy szimpatikus pasas: intelligens – naná, jezsuita, egy kedves puritán bácsi, aki középiskola után egy gyónása közben ébredt rá elhivatottságára, fiatalon még tangózott, kosarazott, piemonti olasz – spanyol eredetű családjával együtt nagy focidrukker.
"megértem a piemonti dialektust, mert az volt a gyerekkorom zenéje."
Egy kedves, művelt úriember, aki metróval és busszal járt munkába püspökként is (és állítólag most is, pápaként, a vatikáni menzán, és nem a saját rezidenciáján étkezik), akinek kérésére tanár korában még Borges is elment egy irodalomórájára, és olyan egyházi vezető, aki bíborosként be-beszólt a politikának (nagy argentin hazafi, persze ebben is a kellő önkritikával.
"Olyan kép maradt meg bennem Borgesről, mint aki úgy él, ahogy jó könyvtároshoz illik: helyreteszi a dolgokat, mint a könyveket a polcon."
Mellesleg szóba kerül egy eset, amivel a pápaválasztosokon – állítólag legutóbb is már második befutó lett Ratzinger mögött – ellenfelei be szerették volna sározni, még a diktatúra éveiből, s melyben egy magyar származású paptársa is szerepel, Jálics Ferenc).
Ne ijedjünk meg jezsuita csuhájától: ők egyfajta elit az egyházon belül, s nem is éppen flagelláns, vezérelve: nem a számonkérő, hanem a könyörületes egyházat kell 'itt lent' megvalósítani.
"A nagylelkű ember mindig boldog. A kicsinyesnek megráncosodik a szíve, és sohasem éri el a boldogságot.
– A megbocsátás lenne az, ami az embert leghasonlóbbá teszi Istenhez?
– Istenhez a szeretet visz legközelebb. A megbocsátás akkor tesz hozzá hasonlóvá, ha szeretetből történik."
Így pózol mobiltelefonnal a papa egy twitternek
(via)
"– Mit tart a legnagyobb erénynek?
– A szeretet. Azt, hogy helyet adjunk a másik embernek, és ezt szelíden tegyük. Lenyűgöz a szelídség."
Emberi léptékű gondolatokkal él, aki nem ex katedra süketel, anekdotázik, amikor kell, és amikor lehet, könnyed szárnycsapásokkal emelkedik el -és ragad magával – filozófiai, teológiai magasságokba. Mivel az életútinterjú-füzér ("olvasó", hehehe) még bíboros korában készült, azt mondhatom csak: ígéretes államférfija lehet belőle a Vatikánnak.
Egyvalamivel azért akadt problémám, mert ugye ők evilágon is tényezők, legalábbis azok lehetnének pl. az afrikai AIDS-halálozások ügyében – és itt e témánál bizony kétszer is durván mellébeszél, no jó: ügyesen magasabb síkra tereli a szót. De ez csak egy apróság pár lépés ebből a kellemes együttsétálásból.
"– A krízis szavunk görög eredetije rostálást jelent. A szita, a rosta segít megtartanunk azt, amire szükségünk van, és elvetni azt, ami már nem kell. Jelenleg, azt hiszem, hogy vagy igent mondunk az összefogás kultúrájára, vagy végünk van. A múlt század totalitárius válaszai – a fasizmus, a nácizmus, a kommunizmus, a liberalizmus – atomizálnak."
[a világ jövőjéről és az optimizmusról kérdezik]
– Mi nem látjuk már meg, de a gyerekeink látni fogják. Mint abban a viccben, amikor két pap beszélget egy jövőbeli zsinatról, és azt kérdezi az egyik: „Szerinted az a zsinat el fogja törölni a cölibátust?” A másik így felel: „Lehet, hogy igen.” Erre azt mondja az előző: „Akárhogy is, mi már nem érjük meg, csak a gyerekeink.”
De lásd inkább a magukért beszélő (maradék) idézeteket.
(via)
Jorge Mario Bergoglio (1936-) egykor és ma
(via)
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)