[Le passager du "Polarlys", 1932] ford. Barta Tamás
Agave Kv., 2013.
[3 elpattanó hajókötél]
"Nagyjából egy órával az indulás előtt sejlett fel először Petersen kapitányban a gyanú, hogy tengeri átok sújtja a fedélzetet. Energikus, tömzsi, sűrű kis ember volt. Reggel kilenc óta rótta a fedélzetet, és felügyelte az áruk berakodását. Szokatlanul sűrű köd ült a kikötőn, sárga és szürke, korommal vegyes, csípős hidegű. A városból nem látszott más, csak a villamosok lámpái és a kivilágított ablakok, mintha éjszaka lett volna. Február vége felé járt. A hideg miatt a lecsapódó köd vékony, jeges réteget vont az arcokra és a kezekre. Minden hajó kürtje tülkölt, olyan hangzavart keltve, amely elnyomta a daruk csikorgását."
(részlet)
Megré felügyelő az irodájába beszitáló párizsi napfényben derűsen tömködi a pipáját, odakünn az utcákon jóízűn elfogyasztott bagettek morzsái felett szálldosnak a galambok, a zöldellő köztéri parkok padjai alatt még harmatoznak az előző éji szerelmek – ám mindez érdektelen történetünk szempontjából, mely fenn a rideg északon, a hideg német kikötők és a jégkásás norvég fjordok világában játszódik egy teherhajón, olyasfajtán, amelyiknek a legsúlyosabb terhe néha az utasok.
Bár igazából történetünk szempontjából minden érdektelen, még a jobb (és bármiféle élő rendőrkopó) híján detektívvé kényszerülő* hajókapitány alakja is az (lévén Maigret a pipáját tömködi Párizsban s éppen nem errefelé utazgat, mint Poirot a Níluson), de érdektelen volt számomra maga a bűnügy is, a tarkabarka karakterek (persze aki gyanús, az a nem gyanús stb.), meg az volt a drogügy, ahogy az is, hogy akkor most úszott-e egyet a véres hulla vagy sem. Talán egyetlen dolog nem nevezhető érdektelennek, ez pedig a vén tengeri medvének számító kapitány meg-meglágyuló tekintete, mikor is a hajó egyetlen, ám annál csinosabb hölgyutasának megvillanó harisnyája, vagy akár a kormánykeréknél is kerekdedebb jelenség vonja el a figyelmét a kormánykeréktől. (* Na jó, később kapunk egy semmilyen nyomozót.)
Ám én valahogy nem utaztam együtt a szereplőkkel, nem a hideg taszított, hanem – most kivételesen – Simenonnak a regény rakterébe nem sikerült ezzel a szöveggel beemelnie engem, mint olvasót. (Pedig nagy teherbírású daruval dolgoznak, traktorokat is visznek, annál pedig a legfalánkabb molyok sem fajsúlyosabb olvasók.)
Nincs amúgy nagy baj vele, legalábbis nagyobb hibái nincsenek, csak a szükséges plusz (akár egy pezsgőtabletta!) hiányzik belőle, szerintem. Azért a G.S.-rajongók ne kedvetlenedjenek el, én is folytatom az életművet, a kiadóval együtt :)
Georges Simenon (1903-1989)
(via librarium.blog.hu)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)