Múlt és Jövő K., 2013
[3 és fél lólábjegyzet]
"Visszatérve a >fülbajra<. A füleket [fülszövegeket]
két csoportra osztom. A semmitmondókra és a félrevezetőkre."
(p52.)
Érdekes volt látni, hogy korunk egyik (ún.) értelmiségije szabadidejében miket olvasgat mostanában – meg is mondja, hogy amik a munkájához kellettek, azokat itt jobbára nem is említi, hacsak nem csal annyiban, hogy némi szakmai tájékozódás még belefér: egy-egy népszerűsítő tudományos szakkönyv, pl. egy új Marx-értékelés. Akad itt mindenféle, bestsellerektől (A tetovált lány) friss Shoá-memoárokig, modern és történelmi regények, melyeket talán még előző könyve (A mai történelmi regény, Múlt és Jövő, 2010) lendületével fejezett be. De a teljes lista a posztom alján (illetve kiegészítve a molyos aloldalon).
Vissza az élményhez: nem csak az olvasónapló szó rejti magába a naplót, de a könyvecske is: egy-két olvasásélmény után mindig átcsap memoárba és éppen arról ír, hogy hol fog mst olvasni: repülőúton vagy az akadémia egyik nyaralójában (nehéz ma az üldözött filozófusok élete), elmeséli, mi alapján válogat az útra (ált. puha kötésűeket, és mindig megemlíti, ha valamiért mégis keménykötésűt visz magával, ez afféle rang nála). Finnyás és könyvfétisben szenvedő molyok most ne figyeljenek – de ebben nagyon együtt érzek vele: elmeséli azt is, hogy ő „kihasználja”: agyonfirkálja, lábjegyzeteli és margózza a könyveket, ezért is szeret csak sajátot használni (szó szerint használni), könyvtárira csak végszükségben fanyalodik. Szerencsés e szempontból: van hogy ismeretlenek lepik meg könyvvel séta vagy vásárolgatás közben.
Visszakanyarodva csöppet a memoár jellegre: zsurnálnyelven szólva apró kis színeseket is potyogtat, pl. a keresztény kultúrkörről szólva ezt - szerintem telitalálat a maga nemében:
"Apámat érettségi után az Újvidéki Katolikus Főgimnáziumban az osztályfőnöke vitte az egész leérettségizett osztállyal együtt a kuplerájba."
(p180.)
Az olvasmányélmények vegyes színvonalúak, néhányat maga is abszolváltam már, és persze sok van, amiről még nem is hallottam. Mivel – saját elmondása szerint – négy nyelven olvas, természetesen mindenféle külföldi olvasmány megfordult a keze közt, regénytől (ez a műfaj a leggyakoribb) a tanulmányokig, olyan is, ami még fel sem kerülhetett pl. a moly adatbázisába – ld. alább. Olyan szöveg nem volt, amivel nagyon vitatkoztam volna, talán csak egy regénynél rémlik, hogy megjegyeztem magamban, sz'tem nem értette jól a könyvet (vagy én nem - avagy írjuk az egyéni ízlés számlájára), máskor meg persze ajánlóként olvastam őket, mintegy a várólistám számára.
A kötet végén nagyjából összegezi a két év olvasásélményeit, és a legjobbaknak őket tartotta:
David Grossman: A világ végére ill. Vaszilij Grosszman: Élet és sors
„Ezüst”: Thomas Bernhard: Régi mesterek
és „bronzot” adott a Murakami-regényeknek: hármat is olvasott tőle, ha jól rémlik, nem is magyar fordításban: Norvég erdő, Szputnyik… és az 1Q84 elejét.
*
Trendi a szerző rajongójának lenni, sokan nagyon okosnak tartják őt, de amit egy helyen művelt, az inkább önleleplező. Vagy csak bátor volt, mint a vak ló a viccben? Van egy réges-régi könyve, amit inkább takargatnia kéne, ehelyett – teljesen hazug módon – felemlegeti egy helyen (Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma c. könyvről mesélve, 125.o.): hogy az ő Kosztolányi-könyve is "egyfajta regény" csupán (Az erkölcsi normák felbomlása. Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában, Kossuth Kiadó, 1957), pedig az bizony csak egy aljas, hazug politikai pamflet volt.
Sok víz lefolyt azóta a Dunán és a Yarrán, Melbourne-nél, és a dialektika meg a jótékony mellébeszélés megtette a hatását, a szerző – akárcsak pl. Méray Tibor – szinte lubickol az antikommunista ellenálló dicsfényében, pedig anno mindössze egy kommunista klikkharcnak esett áldozatául – ő éppen azért, mert a Lukács-óvoda rendíthetetlen tagja volt (máig az). Rajk sem volt egy szent, csak kellett valaki a csalira (vö. a „Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet fokozódik!"). Ha Heller csöndben marad ebben a bekezdésben, bölcsebb maradt volna. Korántsem ez volt az első bakija, anno még saját barátnőjének-kollégájának (Ludassy Mária – most is szerepel: együtt balcsiznak) is csípte a szemét, amikor vörös farok-mentesítette egykori, alaposan marxista könyvét, de hát valamiért sosem ezeket kérdezik meg tőle a "szabad média” mikrofonállványai, szerencsére, meg hála a dialektika nagyobb dicsőségére, mindig van miről beszélnie. Reneszánsz ember, akármit is jelentsen, mindig talpra esik.
*
Az olvasott könyvek listája - klikk:
![olvastam még [201711]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/b9d2b282316ed0fcfc96f2cc3c446dfa_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)