Czapáry Veronika: Megszámolt babákScolar Kiadó, 2013
magyar / kortárs / regény
Apa és kislánya abúzus: a fülszövegben nagy hévvel beígért tabudöntögetés a kisregény témája, elmesélője pedig maga az áldozat, a rettegésben és verésben felnevelt kislány, már a kisebbik, a túlélő, mert a nővére nem is élte túl, hogy elmondja mindezt. Ennek megfelelően alulstilizált a szöveg, infantilis a narráció (még 'Apa' is gügyög csak.) Ez lehetne ugyan bravúr is, de két könyv után már bízvást kijelenthetjük a szerzőről, hogy ezzel végre megtalálta a saját hangját, saját nívóját: tkp. a gügyögés az ő műfaja (előző könyvében egy kamasz-fiatal nő gügyögött, most egy kislány). A téma borzalma, szörnyűsége (még a racionálisan felfoghatatlan függés is belóg a képbe kicsit a történet végén) ugyanis még nem jogosít fel senkit, hogy regényt írjon a bűnügyi rovatok leggusztustalanabb híreiből, ha irodalmice ne tud hozzátenni semmit – hogy én is okosba' mondjam el. Ez a „szerző” a Scolar (korábban a Jelenkor) kiadó nagy tévedése.
Avagy másképpen: ha Gerlóczynak „puncikája” lenne, akkor ő írna ilyesmit mostanság.
[2/3]
*
Tony Parsons: Fiúkból lesznek a férfiak (Apa és fia 3.)
Európa, 2013
angol / kortárs / regény
(csak beleolvastam)
*
Javier Cercas:Szalamiszi katonákEurópa, 2013
spanyol / kortárs / dok.regény
@egy_ember molytárs már beelőzött, annyit tennék hozzá az övéhez: nem 50, hanem az első 77 oldal olvashatatlan.
Meg annyit még talán, hogy a szerző hiába okoskodik, és próbálja bevédeni magát, hogy dokumentumregényét ne támadhassa senki, hiszen ha nem elég érdekes és irodalmi: akkor dokumentumreg.!, vagy ha nem eléggé alapos: hiszen ez regény! Hát ez bizony koraszülött regény lett, vagy akármiféle kiméra, ennyi rákészüléssel az ember ne írjon se regényt, se történelmet: a „regény” fele elfért volna egy tört. esszé lábjegyzeteibe, és fordítva.
Egyébként tényleg csuda jó a sztori, aminek kopóként utánaered, a falangisták (és egyik eszmei vezérük,m az író költő Rafael Sánchez Mazas*) története nem eléggé ismert és nem tanulságok nélkül való. Meg éppen eléggé életszagúan posztmodern, mikor a történetmesélés lehetőségeit – és lehetetlenségét – boncolgatja. És a hősképződését… Mert előfordul, hogy a „hős” megbánja hőstettét és igyekszik letagadni azt… mert pl. nem tudta, kinek az életét mentette meg fiatalon.
* azt hiszem, a spanyoloknak sokkal többet mond ez a könyv… ebből mi sem maradunk ki, feltéve, ha előbb utánaolvasunk a témában, pl. http://en.wikipedia.org/wiki/Rafael_S%C3%A1nchez_Mazas -tól kezdve.
@giggs85-nek volt hozzá türelme, őt olvassátok inkább, ő nem beszél le róla: http://moly.hu/ertekelesek/1287684
[3/4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)