Moldova György: Titkos záradék
Szatírikus elbeszélések és kisregény
Magvető, 1973 (4. kiadás: Rakéta regénytár, 1984. Megjelent Hitler Magyarországon főcímmel is: Maecenas, 1992)
magyar / kisregény / elbeszélés / szatíra
[4 és fél kivégzés-utalvány]
"Reggelenként a lakók sorba álltak a házmesteri lakás előtt, és mindannyian kaptak egy nagy pofont."
(A Tilalomtábla)
"– A kommunista vezetőket ismerjük, de a többiekről nincs teljes névsorunk.
– Meg vagyok győződve, hogy a rendőrségen találnak. Fel van ott jegyezve, hogy feszült politikai szituációkban kiket akartak őrizetbe venni.
– De hát ez a névsor egész más célra készült!
– Nem számít, egy kisvárosban mindenféle változás esetén mindig ugyanazokat az embereket kell letartóztatni."
(Hitler Magyarországon, VII. fejezet A bosszú)
De tessék még egy magyar rögvaló:
"– Akkor milyen igazolványra gondol?
– Egy tagságtalansági igazolvány kellene nekem.
– Talán tagsági igazolvány?
– Azt kaphatok maga nélkül is eleget. Én egy tagságtalansági igazolványt szeretnék, írjon alá nekem egy papírt, melyben igazolja, hogy én soha nem voltam, és most sem vagyok semmiféle párt vagy szervezet tagja."
(Hitler Magyarországon, III. fejezet Barna Éva)
Zömében remek paródiák, humoreszkek, szatírák a kor (1973) Magyarországáról – a leghosszabb, de korántsem egyedüli szatíra az, melyben hívei feltámasztják Hitlert és az ide keveredik hozzánk, ahol aztán cifrább kalandok várnak rá, mint … egy kedvenc szatírám jut eszembe: mint ami a Veri az ördög a feleségétben vár a minisztériumi főemberre. De még annál is cifrábbak. A példa inkább azért volt, mert a kádári éra a „helyszín”, és mert hasonlóképpen remek a humora (a kisebb elbeszéléseknek is).
"Vili bácsi nemcsak ötven évig szolgált becsületesen, de az ellenállási mozgalomban is komoly érdemeket szerzett: tanúk előtt kételkedett a szeplőtelen fogantatásban, egy alkalommal pedig olyan lassan nyitotta ki az ajtót a német nagykövet előtt, hogy az náthát kapott a huzatos előcsarnokban."
(Parlament gebinben)
A fent idézett Parlament gebinben című novella mellett még két rövid írás szerepel a kötetben a hosszabb lélegzetű Hitler Magyarországon mellett: a Rottenbiller utca 93/A Alkotmányos Köztársaság és A Tilalomtábla.
Utóbbiban a túlzott normakövetési szokásokat veszi célba, egy elkopott feliratot pl. így ír át a környék ura, a házmester:
"Nem a házmester van miértünk,
hanem mi vagyunk a házmesterért!
Ez így van. Ezen gondolkozni
SZIGORÚAN TILOS!!!"
A Nézd ki van itt fényében vettem elő Moldova sokkal korábbi Hitlerét (mondanám, hogy újra, ám sajnos csak a könyvbemutatón hallottam róla először) – lényeges különbség, hogy míg Timur Vermes Hitler főszereplésével (sőt elbeszélésében) inkább a mát és a mindenkori tömegembert, a (média)hatalom módszertanát mutatja meg görbe tükörben.
De ez a jelent akár Vermes regényében is szerepelhetne:
"– Németország és liberalizmus? Ez maga az élő ellentmondás, nemzeti géniuszunk eltakarja az arcát.
Kezét hátul összefonva járkált az asztal előtti szabad részen, lassan megnyugodott:
– De nem baj, talán még jobb is, hogy így alakult. Egy ilyen rendszerben könnyebb lesz visszaszereznünk a hatalmat. Ebben már van bizonyos gyakorlatunk – Hitler arca újból felélénkült. – Ellenségeinkkel mi történt?
– Kire gondol?
– Roosevelt halálhírét még hallottam a kancellária bunkerjében, Sztálin?
– Meghalt.
– Helyes. Remélem, a mi embereink ölték meg.
– Nem valószínű, mein Führer.
– Churchill?
– Ő is meghalt.
Hitler összedörzsölte a kezét:
– Kezd a világ egyre tűrhetőbb lenni. És a zsidók?
– Ők, sajnos, megvannak, sőt létrehoztak egy önálló államot, Izrael néven.
– Mi természetesen hadiállapotban vagyunk Izraellel!
– Ellenkezőleg, jelenleg Németország Izrael egyedüli szövetségese Európában.
Hitler nem akart hinni a fülének:
– Hogy mi a zsidókkal? Maga megőrült, Smidelius. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy a „Mein Kampf”-ot árulják a londoni könyvesboltokban, vagy hogy tábornagyom, Paulus, az ellenség oldalára állt.
– Mind a két feltételezése fedi a valóságot, mein Führer.
– Nagyon rosszul jár, ha élcelődni próbál velem, Smidelius."
(Hitler Magyarországon, I. fejezet, Egy úr a kék bársonyon)
Moldovánál csak egy pojáca statiszta Hitler, a lényeg a Kádár-kori hazai állapotok primitívségének bemutatása. Vannak lagymatagabb részei, ezért nem tűnik hibátlannak, ellenben a rövid, feszes, töményen szarkasztikus kisebb írásokkal (pl. a téeszekről), de azért a kötet tőkesúlya a Titkos záradék. Örök darab, ahogy körbenézek.
"– Tehetek magáért valamit? – kérdezte Hitler.
– Egy tanácsot szeretnék kérni magától, mégiscsak jobban ért hozzá. Mennyi borravalót szoktak adni egy kivégzőosztagnak? Tudja, nem szeretném, ha kibeszélnének."
(Hitler Magyarországon, VII. fejezet A bosszú)
De hát mit ajánlgatom én itt, tessék olvasni, kint van a neten!
Jé, ő van friss (2013/48.) a Narancsban is:
(Révész Sándor kétrészesnek szánt cikkének első felében, "elő-nekrológjában" (akaratlanul is élve eltemetésnek érződik a pályakép) kiemeli M. Gy. szociográfiáinak és szatíráinak jelentőségét, de összességében azért helyreteszi az elvakultan kádárista szerzőt, no meg az egyszer már hírhedté vált cigányügyi riportját.)
Moldova György (1934-)
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)