Kovács Emese: Hiába tekerek
L'Harmattan, 2013.
magyar / kortárs / kisregény / szingliirodalom / első kötet
[négy gerezd fenék az arcodban]
"Kovács Emese kisregénye tulajdonképpen bridzsitdzsonszkodás. Egy harmincas lány szakítása, egyedül vergődése, lassú magára találása. Egy multialkalmazott szingli nő viszontagságai a zord élet hullámai közt. Nincs ebben semmi érdekes, megírták már százszor, de lehet, hogy százegyszer. De ez a novellákból építkező pici könyv mégis más. És ami mássá teszi, az a hangja. Gügyögés helyett cinikusan bájos. Olcsó szívszorítás helyett nőiesen pimasz. Műkönnyek helyett úrilányosan önironikus. Néha csajosan könnyed, olykor kíméletlenül kőkemény, máskor arcpirítóan gúnyos vagy szívbizsergetően szomorú. De mindig őszinte, szórakoztató és humoros. Szóval keserédes. Mint az igazi csokoládé!"
Cserna-Szabó András a fülszövegben
Kissé aggódtam, hogy átlagos nőciség lesz, de aztán hamar megfogott magának egykori évfolyamtársam hősnője, már a legelső fejezet végén, mikor belefújta az orrát Dafniba.
Hogy ki vagy micsoda Dafni, azt nőolvasóim lehet hogy máris tudják, nekem a Koszorúslányok (Bridesmaids) c. filmkomédia ruhaszalonbeli jelenete jutott róla eszembe... (Szerencsére a könyv messze nem annyira durva.) Ahogy Csernabandi jól megfogalmazta, "bridzsitdzsonszos", vagyis tiszta szívből ajánlható: nem picsogás, nem barbibaba irodalom, nem az Ulpius újabb droidpicsa-könyve, hanem egy igazi, élő emberből gyúrt nőci mindennapjai, egy jobbféle csiklit.
(ugyanonnan, mint az előbbi link: Olvasónapló blog)
"Terézanyunk" itt egy harmincas, középosztálybeli nő, szakítás után, némi egzisztenciával (lakás, autó), szóval a polcokon ne a szociográfiánál vagy a gendernél keressük, de hát nem is ez az elvárás ebben a kategóriában, hanem a szórakoztatás, és - bár nehezen olvasok női szemmel -, talán az is, hogy némi vigaszt adjon és némi közösségérzetet kovácsoljon a 'vadászati tilalom alól felszabadult' hölgyolvasóknak. (Mikola exminiszter karakteres kifejezésével élve: a szinglihordáknak.)
A magyar ősszingli-karakter, Kéki Kata itt névtelen, egyszer tévedésből leEnikőzik, máskor meg hamis nevet mond be a borzadályosan puccos ingatlanirodában, szóval ő a névtelen szingli, Akár Kyra (tocc!) és nem tudni, mennyi egy horda pontos létszáma, de épp elegen vannak hozzá.
Csak ragozni tudom itt, amit fentebb Csernabandi írt, egyet tennék csak hozzá: szerzőnk kissé spórolt azzal az iróniával, sokszor csak a fejezet legvégén lövi el a patront, közben túl lassú ütemben építkezik, hogy somolyoghassunk egyet, mielőtt hősnőnk újabb kalandjába kezdenénk.
(via)
A cím természetesen nem egy amszterdami kalandtúrára utal, ahol hősünk remegő kezekkel ejti el a frissen csavart spanglit, hanem a kardió bicaj edzésre, a helyben tekerésre, jó esetben csak az edző, rossz esetben mindenki más seggét is bámulva. Lesz még csajos bebaszcsizás borozgatás, pukizással spékelt jógaóra, utálatos-uncsi évfolyam-találkozó (mármint szinglinknek az, én jót mulattam a végén), raftingos csapatépítés izzadós multikulti proaktivitás-mérés, meg sok minden, a végén pedig egy nagy kicsinosodás, mellyel kezdetét veszi a vadászat az exre, vagy az ex körüli hímekre, valami ilyesminek ígérkezik a lezárás.
De nem egy hangra íródott a könyv: akad egy igazán megrendítő fejezet is, egy idősebb nő története, akivel a wellnessben találkozunk. Ő már feladta, hogy talál valakit, és kialakított egy saját életformát, hogy egyedül is élhessen társadalmi életet, anélkül, hogy kitűnne ezzel: kitalált férjnévvel foglal asztalt, hotelszobát vagy társasutazást, majd eljátssza, hogy a férjének sürgősen el kellet utaznia, de ő marad, ha már lefoglalták a helyet ("Szamos Rolandné" fejezete). Alighanem tényleg élnek így elvált, magányos asszonyok.
a moly.hu találata a "szingli"-re
Ajándékkönyvnek remek, a L'Harmattan talán sikerrel nyit erre a piacra, nem kis szelet ez a könyvtortából (amúgy is a nők olvasnak ebben az országban, a szinglik meg még rá is érnek - tocc2), csak ügyesen kell csinálniuk, mert a rengeteg picsogás miatt talán már jobban megnézik a vásárlók, mit vesznek ajándékba (mert még visszakapják, ha olvasatlanul körbejár a barinők közt.)
Szóval siker esetén szabadon folytatható könyv, nyitott a történet, én egyaránt tovább erősíteném benne a humoros és a komor oldalt, a nettó szingliség ma már kevés a piacon. Persze nem az Oravecz Nórás jelenségre gondolok, a szingli szociológiai kategóriája lecsúszott, mint az identitásukat kilógó tangával kereső tinilányok csípőnacija, elvégre is az igazi szingli nem a két pasija közt a Starbucksban a Facsén nyígó tinilány, hanem a már életvitelszerűen egyedül élő késő húszas vagy harmincas nő, aki lehet hogy önállóságot mutat, de mint a vércse csap le a lehetséges páciensre, ha az éppen szembejön, mert az ő vadászterületén már egyre kevesebb a szabad vegyértékű hím, a self made man-ek helyett már csak a second hand man-ek maradtak (tocc3).
Kovács Emese (1976-)
(via facebook - de ugyanez a portré van a fülön is)
- ő már nem eladó :)
![olvastam még [201711]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/b9d2b282316ed0fcfc96f2cc3c446dfa_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)