A (sokféleképpen, sőt: főállásban) különc kárpátaljai „manzárdőr” (izgága padlásblogger) most nem is annyira ámokfutó futamait tette közzé papíron is (szokott ilyes' is lenni), ez most inkább csak egy kisebb merőkanállal mért, de tartalmas blognapló válogatás.
Benne szinte hetilap rendszerességű beszámolókkal a gyakori ukrán-magyar illetve magyar-magyar (v)iszonyról: nem csupán a pártszervek megosztottak a mostohaanyaországi pártpaletta felosztásnak megfelelően, de még a sajtó is kétszínű, a szó minden értelmében és ugyanazon címmel… - utóbbi egyben sajtótörténeti kuriózum is. Meg számos magánilletékességű apróság: milyen az élet a pár évvel ezelőtti Ukrajnában, hogyan és mennyiből lehet wifizni és hány százalék a budapesti könyvvásárokon a kárpátaljai standnál a kinti magyarok aránya (ő erre talán ezt mondaná: híg…)
Az egyik leg-leg (bár csak nyúlfarknyi) rész nálam saját orosz fordítójának magyarul tanulási folyamata volt: az illető (azt hiszem) szlovák hölgy a nyelvemlékektől kezdte a magyar bemagolását, és elérte az azt időtlen, századokat egyszerre átívelő, sosem létező nyelvállapotot, hogy leveleiben egy mondaton belül használt ódon archaizmusokat és mai szlenget – és ennek igen bájos lett az eredménye.
A könyvvásári forgatagokól mesélve sűrűn emlegeti netes közösségét is, kikkel ilyenkor találkozik, de csak névtelenül hódol hódolói szeretetének.
Mivel a szerzőről tudni, hogy erősen grafomán, ez a vézna kis kötet alighanem egy erősen megszűrt válogatás a blognaplói terméséből, de jó válogatás, minden spektruma megmutatkozik írói termésének, a közélettől a „magánzóságig”, a családtól saját kavargó szöveguniverzumáig.
(Amúgy a remek író Berniczky Éva férje. Különösen szereti ezt a titulust, ahogy észrevettem egyik, a sértődöttség fullánkját az önirónia flastromával takargató megjegyzéséből, meglássátok, még ide is idetalál egyik önmagára kereső rutinportyázását követően és lesz nemulass! :)
[3/4]
*
Pozsony : Kalligram - Budapest : Pesti Kalligram, 2013.
magyar / kortárs / regény
Kietlen, mint a Sátántangó, egy bögyörővel megáldott Árvácska élete ez, mintha Zola a Germinal írása idején ösztöndíjat kapott volna Kelet-Magyarországra. Vagy a 'körbelövéshez' itt van még Tar Sándor vagy Csaplár Zsolt neve, de nem akarom ezzel a névsorolvasással halványítani a Borbély Szilárd név fényét.
Még
(Azért talán nem az évtized könyve, ahogy egy blogger dicsérte volt. Persze a fentieknél sokkal de sokkal több van benne: a zsidóság sorsa miért alakult úgy, ahogy, a magyar parasztgazda (a téeszparaszt) miért lett olyan, amilyen, miután átgyúrta őt a kommunizmus, stb.)
*
történelem / merényletek / USA / JFK / historiográfia
Egyrészt már-már fárasztóan alapos (de remek) összefoglalása az assassin history-nak (politikai merényletek az ókortól máig), majd jóval olvasmányosabb szétszálazása az egész JFK- és Kennedy-klán, az Oswald- illetve Jack Ruby-történeteknek.
A szerző felpakolta egy bazi nagy pelenkázóasztalra a teljes(ségre törekedve a) szakirodalmat és tisztába tette. Remélhetőleg az utolsó kötet ennek a tematikus könyvespolcnak a végén. (Egy példány kirakható Oliver Stone filmográfiájához is, okulásul.)
*
Boros Mátyás rajz.
Magvető, 2013
magyar / kortárs / vers / gyerekvers
Ezt a derűs léhaságot hívják svéd gyerekversnek? Hát biztos nem kell annyit kotlani felettük, mint A felesleges part stb. esetében, alanyi költészet helyett ikea barkácsversek, és még cukik is. Kell ennél több a magyar könyvpiacra? (Nem.)
(Kritikai megjegyzés: egy kölyök aktív szókincsében még nem szerepel a 'férfi' szó, inkább a 'bácsi' – p61.)
Ja, és nem cuki etetni a tollas patkányokat – ne kezdjük már ilyen korán erre kondicionálni őket. Rajzoltassunk inkább városi galambokat lángszórózó néniket Lakatos Pistával)
Ha a hősünk 8 éves – mondja a fülszöveg –, de – ugyanott írják – 10 éven felülieknek ajánlott olvasnivaló ez a verseskönyv, akkor ez most nem kirekesztő a koraérettekkel szemben?
*
"Igazából ebben az egészben a magánélet története, ami nagyon érdekes. Nyáry Krisztián könyve kapcsán is ezt tapasztalom. Úgy érzem, az emberek iszonyatosan ki vannak éhezve erre a témára, másrészt azt gondolom, hogy még él a kilencvenes évekből meg korábbról az irodalom- vagy a történettudománynak az a hagyománya, amely szerint a szöveg önmagában képezi az értelmezés alapját, az életrajzi elemek pedig csak zavaróan hatnak ebben az egészben. Itthon érzek egyfajta ellenállást az irodalmárok vagy a történettudósok részéről azzal kapcsolatban, hogy ők maguk írjanak meg hasonló típusú műveket, pedig az emberek vágynak rá. Ugyanazt látom, mint a magyar irodalomban is, hogy van a magas irodalom meg van a ponyva, és a kettő között nem nagyon van semmi. Most mindenki fanyalog, hogy milyen nagy sikere van a Nyáry-könyvnek, de ez valamennyire a magyar tudósok felelőssége is abban a tekintetben, hogy nem írták meg azokat a könyveket, melyek színvonalasan, ismeretterjesztőn kielégítik az embereknek ezt a fajta vágyát."
Szécsi Noémi
Amúgy nem rossz maga a kötet, megkapta a "négyest" is. Rejtőnél pl. még egy rejtői poént is megenged magának. Hasznosnak pedig hasznos, és még csinoska is. De efféle életrajzokat már a wikin kéne olvasnunk évtizedek óta, nem a könyvpiac "bestsellereiben". Kissé olyan a szaga az egésznek, mint az ágynak, melyre hónapokon át felváltva járt - ha jól emlékszem - Szomory és Molnár.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)