Cserna-Szabó András (1974-): Félelem és reszketés Nagyhályogon Magvető, 2003
magyar / kortárs / novellák
"Hogy mennyire volt a hályogi hentes borúlátó?
Szegénynek a szikrázó napsütésről az ónos eső jutott eszébe, az esküvőről a válás, a banánról a száraz kenyér, a boldogságról a halál."
Elég vegyes nívójú elbeszéléskötet (a Fél négy és a Fél hét után Bundi 3. könyve), az elején és a legvégén remek, de közben sok a gyenge. De igazi nagypofájú, piálós, ízes Cserna-szabós szövegelések.
"Ez lenne a halál? Tűnődött Vendel. Hogy már a sör se esik jól?"
Krúdy újra köztünk él, azért ez nem semmi.
"– A kollupció egy fekete sálkány, amely előbb-utóbb fel fogja falni a nyugati kultúlát, tudom, melt olvastam.
Kontra erre azt válaszolta, miközben a félliteres Dréher Tónikat pakolta a nejlonzacskóba, hogy a hentes vagy az ivást hagyja abba vagy az olvasást, mert a kettő együtt nem megy, olyanok ezek, mint a tej meg a törköly, nem szenvedhetik egymást."
*
Tabajdi Gábor (1980-): Kiegyezés Kádárral - "szövetségi politika", 1956-1963 Jaffa, 2013
magyar történelem / Kádár-kor / belpolitika / "Hazafias Népfront"
Igen alapos, de kissé száraz história a félmúltról, arról a nagy trükkről, hogy komenistáink hogyan próbálták meg működtetni a pártállami diktatúrát a demokrácia látszatintézményeinek kiépítésével.
Az a híres-hírhedt kádári a konszolidáció kiépítésének aprólékos munkája elevenedik meg előttünk, az aljas és egyben sziszifuszi hatalomtechnika, a társutasok bevonása (a HN OT össz. 128 tagjából 62 pártonkívüli), ami azt üzente: lehet lapulni is, de mindenki jobban jár, kedves egykori 56-osok, ha nem csak meghúzzátok magatokat, de ha együtt építjük tovább a cocilizmust.
Remek (dehogy, szörnyű) életrajzok villannak fel a lapokon, a kényszerből és a lelkesen (magányszorgalmú kutyaként) kollaborálóké, és egyben hatalmi szociográfiát is apunk dióhéjban, hiszen a HN-ban egyaránt vastag boríték várta minden hónapban Pióker Ignác gyalust és a főabbit is. Remek betekintést kapunk az irodalompolitikába is - maga a szó is milyen kifejező... Ínycsiklandó a névsor, kik szerepelnek a történetben: Németh László, Dobozy Imre, Fodor József, Tamási Áron, de nem is ez a fontos, hanem a struktúra alvadt vérként megszilárduló, émelyítő jelensége, nagytotálból és mikroszinten egyszerre.
Az egész korszak mottója lehetne a kötet talán legsúlyosabb idézete, Kádártól:
"mindkettő kell: Nagy Imre felakasztása és százezer marhának megbocsátás"
(egy BM-értekezleten, 1959. febr. 25., 164.o.)
Nehéz olvasmány, igazán fajsúlyos - bár pompásan kézbe illő - kötet. Nem egy esti olvasmány, inkább kézikönyv jellegű. (Rokona a szintén ennek a korszaknak a hatalomtechnikáját még részletesebben bemutató Krahulcsán Zsolt: A párt belügye - a politikai rendőrség és az MSZMP a korai Kádár-korszakban, 1956-1962. ÁBTL - L'Harmattan, 2013.)
[4/5]
*
Marafkó László (1944-): Lapzárka - szerkesztői emlékek a Kádár-korszakból Pro Pannonia, 2013.
magyar / kortárs / memoár / Kádár-kor / irodalmi élet / irodalompolitika / tört. forrás
Eleinte csak egy leendő írástudó átlagos memoárja, a gyerekkorig visszamerengve: a régi Győr, az ipari technikum, vita apjával a jövőjéről és a pesti bölcsészkar az Eötvös kollégiummal, majd Pécs, a Jelenkor, a korai írói körök (pl. a Félkorsó hiány nevű csoport, benne Parti-Nagy stb.- p77.)
Pécs - akiket érdekel ez a névsor, érdemes beleolvasni a kötetbe: Szederkényi Ervin, Tüskés Tibor, Lázár Ervin, Bertha Bulcsú. A helyi szinten érvényesülő aczéli irodalompolitika. Majd a Magyar Nemzet 1990-ig.
Akikről még szó esik, sztorik és summás, vélemények, miniesszébe hajlók: Illyés, Csurka, Berkes Erzsébet. Hajnóczy, Kertész Imre, Gyurkovics Tibor. Szerb Antal, Rejtő, Márai. Radnóti és halálnak kutatói , ill. az ő végzetük (az ex ávéhás Dienes). Weöres, Hamvas, Ladányi, de szó esik saját korábbi szépprózaköteteiről is (meghozták a kedvem).
[4]
*
Kondor Vilmos (1954-): A másik szárnysegéd Agave Kv., 2013.
magyar / kortárs / történelmi kalandregény
"A kormányzó háttal állt nekem, kezét összefogta háta mögött,
és tisztán láttam, hogy jobb kézfeje remeg."
(első mondat)
Most sem azt mesélem el, miről szól, arra ott a fülszöveg.
Maga a szerző is - szerényen - nem történelmi hanem kalandregénynek titulálja művét, s legyünk őszinték: tényleg egy lehetséges valóságot mesél el, a ponyva eszköztárával.
Néha egyenesen rejtői kalandregénybe hajlik, más jeleneteknél egy-egy remek illusztrációját kapjuk a történelemnek, de csak néha: mert összességében sajnos mégis csak egy összecsapott, elhirtelenkedett (és tessék ránézni) túlírt mese ez. Mint egy hamis 14 karátos autó.
Nem értem, hová lett az utószóban említett fél évig Kondor, a mű megkonstruáltságán nem látszik a hat hónapos munka.
Amúgy Kondor autómániája szinte megható, amennyi energiát belefektetett a BMW 327-esébe, abból több komplett karakter is származhatott volna. A blogján pedig meg is nézhetjük, amit a regény olvasása közben csak elképzelhettünk: magát a kicsikét.
[A Bömbi: 5*,
a könyv:3/4]
![olvastam még [201710]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/049f9e6954ce70f37ff3784aeb0097a6_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)