Agatha Christie: Eljöttek Bagdadba
[They came to Baghdad, 1951] ford. Barna Miklós
Európa, 2013 (Előző fordítás: Bagdadba jöttek, ford. Csiszár Lajos, Hungalibri, 1995)
angol / krimi
Romantikus kalandregény krimibetéttel, számos kedves élccel régészetről és régészekről (Agatha ugye hazabeszél).
Épp elég bájos főszereplőnek ez a Veronika, éppen elég genya a főgonosz Dr. Genya, azzal a kiegészítéssel, hogy itt nem túrja az orrrát, sőt, éppen hogy egy Adonisz bőrébe bújik. Minden más angol szereplő egy gentleman, és kellően gonoszok a komcsik is (hidegháborús regény!), szóval a lányregény és a politikai ponyva határait súrolja. A végén persze love, worldpeace és tea, pontban öt órakor.
[3/4]
*
Jo Nesbø (1960-): Police
[Politi, 2013] ford. Petrikovics Edit
Animus, 2013
norvég / kortárs / krimi
Továbbra is szellemes, sokszor humoros krimit gyártott le a jó Nesbø, minden eddiginél több átveréssel - bár ebből mintha már sportot űzne Jo bácsi. (Legalább 2-3-szor fogsz szembesülni azzal, hogy a "gyanúsítottadat" éppen kibelezi az igazi gyilkos, pedig már éppen rábólintottál, hogy igen, nem lehet más.)
Éppen ezért kissé túlírt és túlcsavart történet, nehezebben nyílik meg, mint a rég elhunyt nagyi csavaros tetejű befőttje a spájz leghátsó sarkából, kissé sok a szalicil a tetején, de azért jóízűen fogyasztható. És igen, biztos hallottad már kedves olvasó, ki lesz a zseniális nyomozó, de hát innentől már spoilerveszély, abba is hagyom.
[4]
*
Kyrö, Tuomas (1974-): A koldus és a nyúl
[Kerjäläinen ja jänis, 2011] ford. Houtari Olga
Magvető, 2013.
finn / kortárs / regény
Könyvünk hőse Románia egyik legkelendőbb exportcikke: a bérkoldus. Pikareszk regény Kelet- és Észak-Európáról egyszerre. Helyenként sziporkázóan intelligens, máskor kissé bepunnyadni látszik. És persze (káeurópa!) ironikus, de nem annyira, hogy a végén ne várjon ránk egy népmesei igazságtétel is: hősünk fia, Miklós végül megkapja a stoplit.
A romániai és a finnországi kalandok mellett a magyarok csak halvány mellékszál a szöveggombolyagban, mikor rólunk szól, akkor is inkább a mi egyik legfőbb exportcikkünket emlegetik a szereplők: a kurváinkat
"A legjobb húsokat Magyarországról lehet szerezni. Ez a finn rokonnyelve, de a csajoknak más a géntértérképe, mint a finn oszloplábú lógómellűeké. Hosszú a lábuk, a fenekük kicsi, és ugyanez érvényes a mellükre is. Marhára finomak, és hogy tudják forgatni a seggüket pont a megfelelő helyen. És a magyar kurvák nem keverik a szopásba a gumit, ez nyomós valuta egy olyan országban, ahol még kezet sem mernek fogni, ha egy ember elkapott valami madárinfluenzát."
(még több idézet)
[4]
*
Huszár Tibor (1930-): Anekdoták nyolc évtized magántörténelméből Corvina, 2013.
szociológus / történész / memoár / anekdota / Magyarország / 20. század
-Te is megbuktál anatómiából? - fordul oda egy vén, kopott sörényű oroszlán az állatkertben egy fiatalemberhez, aki szerzőnk társágában látogatott el a moszkvai állatkertbe. A fenti jelenetet nem a vodka delirálta szerzőnk másnapos emlékezetébe, ez csak egy mindennapos életkép a Bulgakov fantáziáját is túlhaladó, a szocializmust bőszen építő Szovjetunióból.
A leginkább emlékezetembe égett kép Huszár kinti diákéletébe vezet vissza (mely ha jól rémlik, 1949-ben vette kezdetét): ha valamiért elhullott a moszkvai állatkertben egy egzotikus nagyvad, pl. oroszlán, megnyúzták, kikészítették a bőrét, majd napidíjért csóró egyetemi diákok bújtak bele és jártak vele fel-alá az állatkertben, hogy a szovjet nép ne maradjon le az élményről, míg nem pótolják a kidőlt jószágot valamelyik messzi baráti országból.
De éppilyen testközeli élményt szerzünk akkor is, amikor a hazai szociológia megszületésére emlékezik vissza - nehéz szülés volt, és ezt is oroszlánszag kísérte, legalábbis ha elnézzük a bábáskodásban illetve a gáncsoskodásban felbukkanó neveket. De nem akarok gonoszkodni, a szocialista szellem vasútjáról számos kísértet kísért a könyvben. (Igazi kádertemető ez - szerzőnk még személyesen hallgathatta Rákosit és a többi nagy tanítót. Pl. megismerünk a társadalomtudományok egyik jeles alakjával, akiről egyébként mindenki tudta hogy komplett bolond, de mert Kádár kedvenc sakkpartnere is egyben, simán kinevezték a frissen alakult Társadalomtud. Intézet élére...)
Kemény táblás Sztori magazin, tudományos bulvár - az idős szociológus akadémikus önéletrajzi kötetét egészítette ki pár anekdotikus elemmel, melyek közt egyaránt találunk magánéleti, személyes memoár-forgácsot és a hazai tudománytörténetre vonatkozó - erősen szórványjelegű - forrásértékű sorokat is.
Sajnos rossz sorrendben kerülnek a kezembe a hazai szociológia alapító atyjának memoárjai: lehet hogy feleslegesen sztoriznék most ebből, ezért nem is folytatom, mert lehet, hogy közben már meg van írva a jóval vaskosabb testvérkötetben:
Huszár maga is melíti, hogy ez a kis kötet csupán kiegészítés a Metszetek... mellé. Feltűnő még a jegyzetfüzér hézagossága, és bizony ezért a szedett-vedettségért khm, nem kárpótol az egyes visszaemlékezés-forgácsok megismétlése, alig más szórendben... E szerkesztetlen és kissé koncepciótlan parányi (és mégis keménytáblás!) kötet aligha lesz az idős tudós életművének méltó záróköve...
[3/4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)