"Szindbád nagyra becsülte a mesélőt, s gyakran magával vitte a gőzfürdőbe. Ilyenkor megültek, törökös módon, térdük alá szedett lábakkal, a forró medencében, s a hajós csendesen fülébe húzatta Artúr meséit. Gyöngéje volt, hogy a fürdővízben meséljenek neki. – Nem szeretem Hófehérkét – mondta néha, elnyújtózva a forró vízben, a hajós. – Nagy stréber volt. Nem bízom az effajta nőkben, akik mindig csak illedelmesek és forgatják a szemüket. Ezek a legveszélyesebbek. Akkor már a gonosz, szép mostoha sokkal őszintébb nő, s inkább megfelel ízlésemnek. János vitézről mesélj, az legalább magyar volt. És Artúr mesélt. A vízben mesélt, a régi török fürdőben, ahol olyan arckifejezéssel áztak a forró nedvekben a nyugdíjas emberek is, mintha a világ egyetlen őrültekháza lenne, ahol a kevés józanoknak és értelmeseknek is alkalmazkodni kell a környezet téveszméihez. Ez a fürdő a ritka helyek közé tartozott a városban, melyet még nem bontott meg a kor csákánya s ahol a hajós jól érezte magát."
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)