Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pável (4) pavel (2) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Stucni, csucsa, mündung és muter (Hrabal100)

2014.03.24. 14:28 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1974 1976 1979 *5 hrabal100

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccioBohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
[szamizdatban 1974, első csehszl. kiad. 1976] fordította Hap Béla, rajz. Klimó Károly
első magyar kiad.: Európa, 1979.

Hrabal igazából költő volt, csak kiírta a verseit a margóig, minek pazaroljon a papírral, meg aztán így hamarabb beleverte az írógépbe a szövegeket, előbb mehetett a fiúkkal a kocsmába. Egyik legköltőibb szövege éppen a Sörgyári capriccio, mely a sör himnusza is lehetne, mégis a szépség, a nő és a világ szépségének legalább olyan fokú versbe öntése, mint József Attila Ódája. Elég csak a kéményjelenetre gondolni, amikor is fent, az örvénylő szélben Mariskát úgy veszi körbe saját, aranyló hajzuhataga, "mint a zene". Nála egyszerűbben már csak Frank Slade nyugállományú alezredes öntötte szavakba a lényeget a nőről és a teremtésről: "-A nő... furcsa egy teremtés. Hogyan született... Isten kurva nagy zseni lehet. A haja... a haja mindent elmond."


Bejárhatnánk még a regény eredeti címének - Postřižiny - jelentéstartományait, de ahhoz három napi hideg élelem kellene, meg egy akó sör, nem is ragozom tovább, íme Hrabal egyik legzseniálisabb művének best of idézetei, pável válogatásában:

 

 


"Mikor lefeküdtem, hallottam, hogy Francin fölkel, langyos kávét tölt magának a konyhában, és száraz kenyeret harap hozzá, pazar lakoma volt, úgy tömte magába az ételt az igazgatósági tanács minden tagja, mintha fizetnék érte, csak Francin ácsorgott a konyhában, és itta a langyos kávét, és harapdálta hozzá a száraz kenyeret, feküdtem a dunnák közt, és elalvás előtt még kidugtam a kezem, és megtapogattam a lapockákat meg a sültet, és ujjaimmal a szűzérméket érintve aludtam el, és az egész disznót megettem álmomban, hajnalban, mikor felébredtem, olyan szomjas voltam, hogy mezítláb mentem az üveg sörért, kihúztam a dugót, és mohón ittam, aztán meggyújtottam a lámpát, és a kezemben tartva jártam falatról falatra; és nem tudtam megállni, hogy meg ne gyújtsam a petróleumfőzőt, levágtam két szép sovány szeletet a combjából, kiklopfoltam, megsóztam, megpaprikáztam, és vajban nyolc perc alatt kisütöttem, egy örökkévalóságnak tetszett, egész idő alatt a nyálamat nyeldestem, ez volt az én stílusom, megenni mindkét combot csak úgy, natúrszeletekben, citromot rácsepegtetve, végül vizet is öntöttem a sniclik alá, befödtem, dühösen tört ki alóla a gőz, s már raktam is ki a húst a tányérra, és faltam mohón, szokás szerint leettem a hálóingemet mint ahogy mindig leeszem a blúzomat a lével vagy a mártással mert ha én eszek, akkor nem eszek, hanem habzsolok… és mikor megettem, és kitörültem a kenyérrel a tányért, láttam, hogy a nyitott ajtón át a sötétben néz rám a Francin szeme, csak az a két szemrehányó szem, hogy megint úgy eszem, ahogy egy rendes nő nem eszik, még jó, hogy addigra jóllaktam, mert ez a tekintet mindig elvette az étvágyamat, a lámpa fölé hajoltam, de eszembe jutott, hogy a kanóc füstje beleenné magát a húsba, kivittem a lámpát a folyosóra, és egy erőteljes fújással elfújtam. És visszamásztam az ágyba, és egy sertéslapockát érintve ujjaimmal, lassanként álomba merültem, és előre örültem, hogy sütök ki és kapok be reggel, ha felébredek, két natúrszeletet.'"

 

 

 

 

"A gyertya a kanális mellett feküdt, Francin felvette, és mikor be akarta csavarni a motorba, úgy remegett a keze, hogy a gyertya vacogott a menetben. Kinyílt a Grand Hotel ajtaja, kijött rajta Bernádek úr, a kovácsmester, az, aki együltében megivott egy negyedes hordó pilzenit, és hozott egy pohár sört.
– Nagyságos asszonyom, ne vegye rossz néven, igyon az enyémből!
– Egészségére, mester úr!
Beledugtam az orrom a habba, föltartottam a kezemet, mintha imára emelném, és lassan, élvezettel ittam az édesen keserű italt, és mikor elfogyott, mutatóujjammal megtöröltem a számat, és azt mondtam:
– Azért a mi sörgyárunk söre is van ilyen.
Bernádek úr meghajolt előttem: – Csakhogy a pilzeni sör, nagyságos asszonyom, jobban megközelíti az ön hajszínét, engedelmével… – habogta a kovácsmester – engedelmével, megyek az ön tiszteletére tovább iddogálni az ön arany haját.
Meghajolt és távozott, százhúsz kilós személyiség, hátul iszonyú lebernyegekben lengett a nadrágja, olyan lebernyegekben, mint az elefánté.
– Francin – kérdem –, megjössz ebédre?
Csavargatta beljebb, meg-meghúzta a gyertyát a motor fejében, színlelte, hogy összpontosít. Meghajoltam az igazgatósági tanácsbeli urak felé, beletapostam a pedálba, hátradobtam pilzeni sörfolyamaimat, és sebességre tévén szert, felkarikáztam a szűk utcán a hídra, s a korlát mögött kitárult előttem a vidék, mint egy esernyő. Illat szállt felém a folyóból, és a háttérben ott emelkedett a drapp sörgyár a malátázóval, a korlátolt felelősségű. részvénytársaság polgári serfőzdéje."

 

 

 

"...és kalapácsütések hangzottak fel a konyha mögötti kamrából, és egy türelmét vesztett és egyre dühösebb hang emelkedett egyre feljebb, Pepin bácsi, aki tizennégy napra jött, már egy egész hónapja nálunk volt, és Francin, miközben a lámpa alatt simogattam, és a kezem hajlatával törölgettem róla a félelmet, azt mondta, attól iszonyodik, hogy Pepin bácsi húsz évig itt marad, de lehet, hogy életfogytiglan. Pepin bácsi meg foltozgatta a cipőinket a kamrában, ott is aludt, de nem cipő volt az, amivel Pepin bácsi birkózott, valami élőlény volt az, föltette a kaptafára, és úgy csepülte-szidta, olyan káromkodásokat hallottam, amilyeneket még soha addig, ráadásul félóránként felkapta a foltozott cipőt, és ha már eléggé lehordta, hagyta a fenébe, odavágta, csak ült a széken, és truccolt, amikor lecsillapodott, lassan megfordult, ránézett a cipőre, bocsánatot kért tőle, és megint kézbe vette, megsimogatta, és faszegezte tovább, és foltozta dratvával, és mivel valahogy olyan ügyetlen ujjai voltak, mindig akkorákat kiabált, hogy beszaladtam, mert azt hittem, az ujjába szaladt a knejp, de csupán annyi volt az egész, hogy nem ment át a dratva a cipő talpán, és az egész cipő elrepüléssel fenyegetett, és meg is tette, mint amikor a megcsavart rugó ugrik ki a lemezjátszóból, úgy lőtte ki magát a cipő, mint a szappan a tenyeredből, és fölugrott egészen a szekrény tetejére meg a plafonra, mintha valami motor volna benne, és amikor kirepült a bácsi kezéből, a bácsi a cipő után vetette magát, mint a kapus robinzonáddal a labda után… És most kiabált a bácsi: – Anyád! Ányád!"

 

 

 

"...Pszt – mondtam –, délután ülésezik az igazgatósági tanács. – Ammá igaz – mondta halkan a bácsi –, de most megtanítom rá, hány alkatrésze van a stucninak. – Fogta a bácsi a fütyköst, amellyel gyakorolt, óvatosan és szakértő módjára vette kézbe, mintha igazi katonai puska volna, mutogatott, és sorban megnevezte rajta az összes alkatrészeket, és azzal fejezte be, hogy szóval ez itt egy kolbensú avagy tusaborító, és ez meg egy úgynevezett mündung, miszerint torkolat… – -vidék – mondtam. – Szart! Mit jár a szája, mint a kacsa feneke? A torkolatvidék az egy delta, ez meg egy mündung avagy torkolat, na, hát ha ezt a Brčul zupásnak mondta volna, hát az behúz magának, hogy belesárgul! A gyümölcsösön túlról hallatszott, amint dühösen bevágják az iroda ablakát, a könyvelésből fehér ingben kirohant Francin, láttam, hogy fut a magas fűben, hogy kerüli ki a faágakat, szép látvány volt a rohanó férfi, amint nyújtott lábbal ugrál át az akadályokon, a másik lábát csaknem vízszintesen tartva érinti a füvet, és hol az egyik, hol a másik lábával ismétli ezt az egész gyönyörű, fűcsomócskák fölött átúszó mozgást. Hogy odaért hozzánk, láttam, hogy ujjai közt egy hármas számú redisztollat szorongat. – Mit műveltek már megint, ti ulánusok? – Háborúsdit játszunk – feleltem. – Játsszatok, amit akartok, csak csöndben, a könyvelő kisasszony kilocsolt egy egész üveg tintát! – kiabált halkan Francin. – Szóval hol játsszunk? – Ahol akartok, másszatok föl, mit bánom én, a kéménybe, csak ne lehessen hallani a hangotokat… az egész újságon végigöntötte a tintát! – kiabált Francin, fehér ingujja gumival volt összefogva a könyökén, most visszafordult, de már nem futott, gázolt a magas fűben, néztem utána, hátrafordult, belepusziltam a tenyerembe, és mint egy pihét, utánafújtam a csókot. – A kéményre? – csodálkozott Pepin. – A kéményre – feleltem. Francin eltűnt az ágak mögött, fehér ínge most bement az irodába. – Hát akkor: direkción! – kiáltott Pepin bácsi, és felhágott az első kampóra, majd meggondolta magát, leugrott, és azt mondta; – Csak ön után. És az, amiről első serfőzdei napom óta álmodozom, hogy legyen erőm fölmászni a sörgyár kéményére, az ott meredt és emelkedett előttem, lehajtottam a fejem, és megfogtam az első kampót, a perspektíva az égbe enyészett fölöttem az egyre kisebbedő és kisebbedő kampók mentén, a hatvanméteres torony a rövidülésben egy felfelé szegezett, súlyos ágyúra hasonlított, ami engem csábított, az a lobogó, zöld trikó volt, amelyet a villámhárítóra kötött valaki, és míg odalent enyhe szellő fújdogált, a zöld trikó harsogva lobogott, és a nyitott ablakig hallottam, hogy a zöld trikó egy dörgő vaslemez hangját hallatja, és megragadtam az első kampót, egyik kezemet szabaddá téve, kibontottam a hajamat összefogó zöld masnit, és húzódzkodtam gyorsan fölfele, a lábaim, mint két összekapcsolt tengely, egy ritmusba lendültek, a kémény közepén éreztem meg az áramló Levegő első ellenállását, a hajam mint vitorla dagadt, szinte elébem vágott, hirtelen teljes egészemben az én kibomlott hajamban találtam magam, mint a zene terjedt szét körülöttem, többször ráterült a kampóra, vigyáznom kellett, és lassabban dolgoznom a lábaimmal, mert bele-belegázoltam a saját hajamba, ah, ha itt volna Boďa, az tartaná a hajamat, angyallá változna, és röpködve vigyázna, nehogy a drótok meg rácsok közé kerüljön a hajam, egy kicsit a biciklizésre hasonlított ez az én kéménymászásom, vártam egy pillanatig, a szél mintha elhatározta volna, hogy most kiélvezi a hajamat, felemelte és úgy átlendítette rajtam, hogy úgy éreztem, hajamnál fogva lógok néhány kampóval feljebb odacsomózva, aztán hirtelen elült a szél, a haj szétbomlott, és lassan, mint a toranyóra kilazult arany mutatói, ereszkedett lefelé, mintha a fejemből széttárta és most lassan összezárta volna a farkát egy arany páva. Kaptam az alkalmon, és gyorsan húzódzkodtam fölfelé, a lábam mozgását a kezem munkájához hangoltam, míg a kémény fedkövére nem tettem a tenyerem, egy pillanatig lihegtem, mint a versenyúszó, ha leúszta a távot a medencében, aztán mintha vízből másznék ki, két kézzel fölhúzódzkodtam, átvetettem lábamat a fedkövön, elkaptam a villámhárítót, és lassan, mintha szirupból húznám ki, felhúztam a másik lábamat, összefogtam hátam mögött a hajamat, leültem, és a térdemre tettem a hajam. Hirtelen föltámadt a szél, és a hajam kisiklott a kezem közül, ugyanúgy lobogott az az én arany hajam, mint tavaly az első tavaszi nap előtt, lengett-lobogott, mint a moszat a sekély és sebes patakban, fél kézzel a villámhárítót fogtam, és úgy éreztem, én vagyok a vadászat istennője, Diana a dárdával, elragadtatásomban lángolt az arcom, és éreztem, hogy ha semmi mást nem csináltam volna ebben a városban, mint hogy felmásztam a kéményre, nem volna az sok, de évekre elég lenne, talán egész életemre. Előrehajoltam, és láttam, milyen kicsiny a Pepin bácsi ott lent a mélyben, fejből és két kézből álló angyalka csupán, elcsodálkoztam, mert addig azt hittem, hogy Pepin bácsinak sűrű, göndör haja van, de most láttam, hogy egy pilises fej jön hozzám felfelé ritkás hajkoszorúval, most a fej egészen a fedkőre feküdt, kihúzta maga alól a másik kezét, és megragadta a fedkő szélét, rám nézett, az ő arca is sugárzott a boldogságtól. Fölhúzódzkodott a kéményre, és mintegy öntudatlanul csípőre tette egyik kezét, a másikat meg a szeméhez emelte. –A nemjóját, sógorasszony – mondta elismerő csodálattal –, itt aztán szép beobachtungstelle avagy megfigyelőállás volna. – Miszerint kilátó – tettem hozzá. – Lófarát! A kilátó az civileknek van, a megfigyelőállás, miszerint beobachtungstelle meg a katonaságnak, a katonaságnak, ami hadban áll, és figyeli az ellenség hadmozdulatait! Sógorasszony, amilyen intelligens szépasszony maga, ha ezt hallaná a Tonser kapitány, odarittyentene a kardjával, és ráordítana: “Apróra baszom a csucsáját!” – Pepinke – egészítettem ki, lábat áztatva a légkútban. – Mennydörgős mennykő, mér baszná nekem apróra a csucsámat? Engem szeretett, a kardját hordtam utána! – ordította rekedten Pepin bácsi, fölém hajolt, és fenyegető volt az arca, mint a kő vízköpőé a templom tetején. – Mi haszna van belőle! – legyintettem. – Hát nem gyönyörű ez, Jožin bácsi?"

 

"A villámhárítót fogva a kampóra léptem, megfordultam, és fellobogott a hajam, megint felduzzasztotta a hajamat az a mélyről jövő huzat, utoljára tárult szét, mintha tudná, még egyszer utoljára fellángolt az én arany sörényem a sörgyár kéménye felett, hajammal, mint egy óriás arany monstranciával, újból megáldottam mindazokat, akik abban a pillanatban bámultak rám, még magát de Giorgi urat is meghatotta a látvány. – Rendkívüli eseménynek vagyunk tanúi, kár, hogy nem lehetnek hölgyek a tűzoltóságnál – mondta, és kezében vitt egy trombitát, egy olyan aprócska trombitát, mely olyan volt, mint a kalauz lyukasztója, belefújt, de olyan bánatos volt az a trombitálás, mint mikor elbégeti magát a megkötözött gida a vágóhídi kocsin, aztán kezet csókolt, és én ereszkedtem lefelé, gyorsan kúsztam le, hogy megelőzzem a hajamat, mert félő .volt, hogy rátaposok, belegabalyodok, és lezuhanok a mélybe. Aztán egyszerre csak megláttam magam körül a fák csúcsát, majd mintha az ágak közé ereszkedtem volna le, s az ágak közül léptem ki, és tettem le cipellőm talpát az édes anyaföldre. – Gyönyőrű volt -mondta lelkesen Gruntorád doktor úr –, de huszonötöt érdemelne… – A popómra – mondtam. – Mi a hétszentséget keresett ott? – kérdezte a doktor. – Amint mondotta, gyönyörű volt, és mivel gyönyörű volt, kővetkezésképpen veszélyes is volt, és mert veszélyes volt, úgy volt az igazi, a nekem való… – mondtam, és Francin ott állt sápadtan, mellére billent fejjel, redingotban, fehér mandzsettában, kaucsuk gallérban és káposztalevél alakú nyakkendőben.

 

 

"– Ez muter – mondtam már a pléhedénybe, aztán megszívtam, és lassan elfojtva a vágyat, hogy az egész pintet magamba öntsem, apránként és édes élvezettel hörpöltem a fekete gránáttal kevert, világos ászoksört, a mutert, ahogy a sörgyáriak nevezték, lassan és finoman iszogattam, ugyanúgy, ahogy nyári alkonyaton, valahol ott. a sörgyár mögött, a rozstáblák közti dűlőutakon ül valaki, és fújdogál csak úgy magának egy bánatos dalt a szárnykürtjén, lehunyt szemmel s a villogó hangszer remegésével és reszketésével sárgaréz kezeiben, enyhén hátrahajtott fejjel,: csak úgy bele az estébe, saját magának játszogatja a bánatos dalt."

 

"Francin egy hét alatt további fél hektoliter langyos kávéból merített inspirációt, és körülaggatta az egész falat redisztollal írt és grafikailag megtervezett jelmondatokkal.
– Több sör, kevesebb vesződség és mogorvaság.
– Megrendült az egészséged? Kóstold meg a söröcskénket.
– Ki nem kapatos, bánatos, hogy ha sört kóstolt szája, kipirul az orcája.
– Hogyha sört nem ihatom, a lelkemet kiadom.
– Hurutos a torok, has? Söröcskével borogass.
– Sörivás fél egészség.
– Egészség, strammság, erő, sörből kerül elő.
– Ki jókedvet akar nyerni, sört kell annak gyakran nyelni.
– Kebelükbe bevéssék: sörben erő, egészség.
– Ki hazáját kedveli, sörét issza; vedeli.
– Finom söröcskénkkel telve, megoldódik ki-ki nyelve.
– Ki a kocsma elé érve, mai inni nem tér be, egészsége ellensége.
– Hazulra, útra, mindenüvé frissítő sört!
– Sört minden időre, kellően felfrissül tőle."

 

 


"– Hol a hajad? – kérdezte Francin, remegő kezében szorongatva a hármas redisztollat.
– Ott – mondtam, a falnak támasztottam a biciklit, felemeltem a csomagtartót, és átnyújtottam a két súlyos copfot. Francin a füle mögé dugta a tollat, meglatolgatta halott hajamat, és letette a padra. Aztán lekapcsolta pumpát a biciklim keretéről.
– Fel van pumpálva eléggé a belsőm – mondtam, szakértő De Francin kicsavarta a pumpából a gumicsövet. – A pumpával sincs semmi baj – mondtam értetlenül.
Francin hozzám ugrott hirtelen, a térdére fektetett, felhajtotta a szoknyámat, és csépelte a fenekemet, én pedig megdermedtem, van-e rajtam tiszta fehérnemű, megmosakodtam-e? És ki vagyok-e eléggé takarva? Francin csak csépelt, és a biciklisták elégedetten bólogattak, és a városszépítő egylet három nőtagja úgy nézett rám, mintha megrendelésre kapnák ezt az elégtételt. Francin a lábamra állított, lehúztam a szoknyámat, és szép volt Francin, orrcimpái ugyanúgy remegtek, mint amikor a megbokrosodott lovakat törte be.
– Szóval, kislány – mondta – Új életet kezdünk.
Lehajolt, felvette a földről a hármas redisztollat, visszacsavarta a gumicsövet a pumpába, és visszanyomta a pumpát a biciklivázon levő villába. Fogtam a pumpát, felmutattam a biciklistáknak, és így szóltam:
– Ezt a biciklipumpát a Runkas cégnél vettem a Boleslavi utcában."

 

 


 "...valaki megy fel a szérűről a személyzeti szobába, alighanem az az agyonizzadt, ifjú aszaló, akinek karika van az egyik szeme körűi, mintha látcsőre esett volna, mintha postai bélyegzővel ütötték volna oda, biztos ő az, most lassan halad felfelé a vállára vetett inggel, egyik kezében hasas lámpát visz, mint a császár a birodalmi sasát, a másik kezében vidrás lapátot; mint a császár a birodalmi jogart, így megy fölfelé, megáll a pihenőn, és dudorássza azt az andalító dalt… a szerelemnek vége van, picike volt, pici ám, édes arany kiscicám… már elszaladt, híre-hamva sem maradt… eltűnt a nymburki mély víz alatt… Gyorsan felöltöztem, törülközőbe csavartam a hajamat, erőteljes fújással elfújtam a gyertyát, és kimentem a sötétbe, előrenyújtott kézzel, csak a folyosó fordulójában folyt ki egy kis bágyadt fény a szérű mélyéről, sárga csíkokkal vonta be a nedves lépcsőfokok éleit, a nyirkos padlóhoz ütődő vidrás lapátok lágy, dallamos klaffogása hallatszott a szérűről, a szerteszórt árpa ritmikus surrogása… és megint az a dal, mint a dagály… a szerelemnek vége van… álltam egy percig a félhomályban, aztán lejjebb léptem néhány lépcsőfokkal, arcomat megpaskolta a kicsírázott árpa melege, két hasas lámpa világította meg az árpaágyásokat, az árpaföld közepén háromlábú faállványokra helyezett petróleumlámpák, a.derékig levetkőzött fiatal munkás apró léptekkel tipegett, az egyik oldalon árpát vett a lapátra, aztán a másik oldalon szétterítette, olyan barázdát hagyott maga mögött, mintha a dolgozó lapát hajótest volna, mely hullámokat kelt maga előtt, de összezáruló víztükröt hagy maga mögött, a szép ifjú aszaló egy lapát arany árpát szórt szét minden lépésnél, és lapátról lapátra fényesedett háta az izzadságtól…"

 

A kötet mottója:
"Bovaryné én vagyok"
(1914. március 28., Brno  -  1997. február 3., Prága)
(via)

 

És majd' elfelejtettem, mi mást is ihatnánk mellé?

De már úton van Budapestre a Hrabal100 alkalmából lefőzött jubileumi, limitált széria is:

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr305876694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása