Ma nem lesz írás, (fel)olvasás is csak este a Hrabal sörözőben, citálni se fogok sokat, csak iszogatás, Bohus emlékére. Közben azért elmeséljük, két három személyes ismerősöm is akad, aki találkozott a Mesterrel - szót is váltottak vele, nem csak ágaskodva látták őt a Tigrisben -, egyikük még jó időben dedikáltatott vele egy "sörkekszet", ám a másiknak - neves sörszakíró egyébként - már utána kellett mennie a mosdóba, ahol csak egy félkezes aláírást kapott, lévén a Mester mással is el volt foglalva...
Nekem még efféle relikviáim sincsenek tőle, csupán a hely szellemével koccinthattam a Fekete Ökörben, vagy másodjára, mikor már be is lehetett férni, az Arany Tigrisben... Innen van az én egyetlen igazi, kézzel fogható "relikviám", mely azóta - mi másként - könyvjelzőként funkcionál.
(Volt két korsó Plzeňský Prazdroj.)
Kelt: Bp., a Hrabal100 napján, egy (már csak fél) korsó
mellől.
(Már tegnap rámancsoltam egy üveges jubileumi "kiadású" emléksörre, majd csapon is ki lett próbálva: úgy jó sör, ahogy van, egy kissé erőteljesen komlós, aránylag erős: 5,2%-os ležák, maga Hrabal is biztosan eldelirált volna felette naphosszat a maga kis zugában.)
(képek innen: http://hrabal100.blogspot.hu )
Na azért egy kis idézet, mégiscsak. Rengeteg remekműve közül a legkedvesebbikből:
Jól figyeljenek arra, amit most mondok. Mikor a Prága Szállóba kerültem, a főúr megfogta a bal fülemet, megcibálta és így szólt: “Te vagy itt a pikolófiú, úgyhogy jól jegyezd meg: Semmit sem láttál, semmit sem hallottál. Ismételd el.”
És én elismételtem, hogy az étteremben semmit sem láttam és semmit sem hallottam. Azután a főúr a jobb fülembe akaszkodott: “De azt is jól jegyezd meg ám – mondta –, hogy mindent látnod és hallanod kell. Ismételd el.” Én meg ámulva ismételtem, hogy mindent látni és hallani fogok, így kezdtem.
(Obsluhoval jsem anglického krále / Őfelsége pincére voltam)
(1914. március 28., Brno - 1997. február 3., Prága)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)