Baldacci, David (1960-): A tiszta igazat [The whole truth, 2008] ford. Vraukó Tamás
Európa, 2013.
amerikai angol / krimi
Nem értem mit keres egy ilyen kókler az Európánál… van humora is néha ("..ha az ember szex terén elutasít egy nőt, azt jobb, ha az anyanyelvén teszi" - bár lehet, talán éppen ez a poén, amit kiírtam, megkívánná a maga szövegkörnyezetét), ügyesen reflektál a mai média- és politikai manipulációkra, az elmúlt években megkezdődő globális hatalmi pólusváltásokra, de valójában egy fércmű, ez kiderül szinte minden fejezetéből:
"A gép lassított, lebegett egy kicsit, majd ledöccent a leszállóhelyre. A rotorlapátok leálltak. Dick Pender lépett a fedélzetre, széles karimájú kalapban, napszemüvegben és hosszú bőrkabátban. Lapos diplomatatáska volt a kezében, melyet a rotor szele a combjához nyomott."
Ugye nem kell magyarázni, milyen suta ez a szöveg. Na persze lehet, hogy a fordítás csak rontott rajta, de hát ugye nem lehet minden hibát: felszínességet, csavarosnak szánt ordítóan lapos dramaturgiai klisét, stb a magyarításra fogni… Eleinte még tetszett is, meg hittem a kiadó fülszövegének, de a harmadától már csak azt akartam látni, hogy tényleg ilyen kókler-e ez a Baldacci. Az.
Amire jó: teljes szellemi fáradtság, kiégettség esetén üdítően frissítő limonádé, de ne gondolkozz közben, mit olvasol, csak nyeld a fejezeteket egymás után, mint kacsa a nokedlit, vagy mint ahogy gagyi italokat (nem mondok példát, mert ebben az országban még mindig italnak nevezik a boroskólát és sörnek a Dréhert) sem kortyolgatod, hanem csak ledöntöd.
[3]
*
[Franz Memelsdorff - Georg Heller : Im KZ. Zwei jüdische Schicksale 1938/1945, Frankfurt am Main, Fischer Taschenbuch Verlag, 2012]
Oriold, 2013.
magyar / német nyelvű / holokauszt / memoár
Ahogy Kertész megpróbálta a dolog (hiszen nincs rá szó, csak körbeírások) elmondhatatlanságát artikulálni, úgy az idős, emigráns Heller György, rokoni-baráti noszogatására is megpróbálta elmondani, visszaidézni, megjeleníteni, szóval szavakba ölteni, és úgy hiszem, sikerrel be is bizonyította, hogy mindkét út még mindig járható: ennél szívbe(zsigerekbe) markolóbb, fájdalmasabb, szörnyűbb memoár-forgácsokat nem sokat olvastam (ha egyáltalán), pedig a magam amatőr olvasó módján rajta vagyok a témán. Van itt minden a borzalmak evilági tárházából, a lágeréletnél (még egyszer: „lágerélet”?!) is szörnyűbb vagonlét, amikor hullatársaik oszló maradványain taposnak összeszorítva ("hullalé" – tényleg csak erős gyomrúaknak), és benne van az is, hogy ez a drága idős bácsi, pardon úr miként dolgozta fel a traumát eleddig illetve most ezzel a el(/ki)beszéléssel.
Egyébként a címbeli Auschwitz inkább szimbólum, annyiban félrevezető, hogy a kis kötet több lágert is leír, a pokoljárás itt „csak” kezdetét veszi, H.Gy. maga már Dachauból szökik meg a háború legvégén. Legszívesebben rengeteget idéznék belőle, pl. azt a Wehrmacht-tisztet, aki a szakaszával észreveszi őket szökés közben, de nem adja őket SS-kézre, hanem odafut hozzájuk és átölelve őket azt kérdezi, csak nem vége van a háborúnak, hogy ők itt sétálgatnak „pizsamában”, mert neki félzsidó az anyja és akkor végre ő is előjöhet a pincéből Bécsben, ahol bujdosik… Vagy ott vannak azok a jelenetek, amelyek leírják a zsidóság teljes, szinte kasztszerű megosztottságát, az csak képzet, hogy legalább bajban összetartottak.
[5]
*
Adler-Olsen, Jussi (1950-): A 64-es betegnapló [Journal 64, 2010] ford. Somogyi Gyula
Animus, 2013.
Adler-Olsen életműve nem túl egyenletes, ahogy visszanéztem, 3/4-től 4/5-ig már mnident kapott tőlem – ezt most megint tucatműnek érzem, nem is fejeztem be, a skanidnáv krimik kliséiből épül fel, és bár nem mentes az izgalmas, netán szellemes (humoros) jelenetektől, nekem már zavaró(an uncsi) ez a túl sok szálból sodort, depresszív, véres, hullákat aszaló, gyilkos félbolondokkal és szórakoztató személyiségzavarokkal terhelt mégis kissé papírízű figurákkal zsúfolt regényféle. Ami ebben a köteben talán nóvum – de ezt sem hiszem, mert egyre többször szedik elő a nácikártyát a skandik – az az „eugenika-vallású” kis orvostársaság. Magas lehet az ingerküszöböm, már ezzel sem zaklatott fel. Filmet mindenesetre érdemes forgatni a könyveiből, mindig elmondom Jussi bácsinál: morc Mørck-ja és segéde, a szír Assad legpofásabb skandi nyomozópáros.
[csak bele': 3/4]
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)